Május 17., péntek

ApCsel 13,26–33 – Pál megvallja a feltámadásba vetett hitét

A Szent Kereszt imádsága

26Férfiak, testvérek! Ábrahám nemzetének fiai és a köztetek lévő istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje hozzánk küldetett. 27Mert Jeruzsálem lakói és a vezetőik nem ismerték el őt, hanem ítélkezésükkel beteljesítették a próféták szavait is, amelyeket minden szombaton felolvasnak. 28Mert bár nem találtak benne semmi okot sem a halálra, a kivégzését kívánták Pilátustól. 29Miután mindent végrehajtottak, ami meg volt írva róla, levették őt a fáról, és sírba helyezték. 30De Isten feltámasztotta őt a halálból, 31és több napon át megjelent azoknak, akik vele együtt jöttek fel Galileából Jeruzsálembe. Ezek tanúságot tesznek róla a mai napig a nép előtt.
32Mi is az atyáknak tett ígéretet hirdetjük nektek, 33mert azt Isten nekünk, az ő fiainak teljesítette, amikor föltámasztotta Jézust, amint meg is van írva a második zsoltárban:
‘Fiam vagy te, ma nemzettelek téged’. (Zsolt 2,7) 

Még mindig a pizidiai Antiochia zsinagógájában vagyunk, ahol Pál folytatja igehirdetését. A beszéd második részében a jelenlevőkhöz fordul, és így nevezi őket: „Testvérek! Ábrahám nemzetségének fiai és ti istenfélők!” A későbbi évek során – a Rómaiakhoz írt levelében – Pál világosan kifejti mély meggyőződését Ábrahám atyaságáról és hitének erejéről. Mindenesetre az Ábrahámtól való leszármazás alapján fordul az apostol a zsidó hallgatósághoz, testvéreknek nevezve őket. Ezt a dimenziót nemhogy nem szabad elfelejteni, hanem mélyíteni kell. Ezen az úton haladva, amely meglátja a két vallási hagyomány mély lelkiségét, alakulnak ki új és rendkívüli kapcsolatok a zsidók és a keresztények között. Az apostol világosan beszél a nép vezetőinek és Jeruzsálem lakóinak bűnösségéről, amiért nem ismerték fel Jézust, és halálra ítélték. Mindemellett hangsúlyozza – misztikus reflexióként –, hogy Jézus halála beteljesíti a próféciákat. Olyan misztérium ez, amelyet szemlélhetünk, még ha nehéz is megértenünk teljes gazdagságát. Ez a zsidók és keresztények viszonyának misztériuma is, amit a valódi, konkrét testvériesség dimenziójában kell megélnünk. Pál a keresztény hit lényegének hirdetésével folytatja beszédét, vagyis Jézus feltámadásával, amely az üdvösség történetének csúcspontja. Ez az a misztérium, amit hirdetni kell. Pál kijelenti: „Így mi azt az ígéretet hirdetjük nektek, melyet az Isten az atyáknak tett, amint azt ő utódaiknak teljesítette, amikor feltámasztotta Jézust”. Többes számban beszél, hogy hangsúlyozza az apostolok és a többi tanítvány tanúságtételét, akiknek Jézus megjelent a feltámadás után. A feltámadással megkezdődik Jézus uralkodása az Isten országában.

A Szent Kereszt imádsága