ApCsel
16,1–10 – Kis-Ázsián túl
1Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívővé lett zsidó anyának és pogány apának volt a fia. 2A testvérek, akik Lisztrában és Ikóniumban voltak, jó véleménnyel voltak róla. 3Pál azt akarta, hogy vele menjen az útra, azért magához vette és körülmetéltette, tekintettel a zsidókra, akik ezekben a helységekben voltak; mindenki tudta ugyanis, hogy az apja pogány volt. 4Amikor sorra járták a városokat, s tudatták, mihez kell tartaniuk magukat, közölték velük a határozatokat, amelyeket az apostolok és a presbiterek hoztak, akik Jeruzsálemben voltak. 5Így az egyházak megerősödtek a hitben és gyarapodtak számban napról-napra.
Kis-Ázsián át Troászba
6Amikor keresztülmentek Frígián és Galácia tartományán, a Szentlélek megtiltotta nekik, hogy Ázsiában hirdessék Isten igéjét. 7Míziába érve megkísérelték ugyan, hogy Bitíniába menjenek, de Jézus Lelke nem engedte őket. 8Ezért átmentek Mízián, és lementek Troászba. 9Itt látomás jelent meg Pálnak éjnek idején: egy makedón férfi eléje állt és könyörgött neki: »Jöjj át Makedóniába, és segíts rajtunk!« 10Miután ezt a jelenést látta, késedelem nélkül igyekeztünk elindulni Makedóniába. Biztosan tudtuk, hogy Isten hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.
Az Apostolok cselekedeteinek 16. fejezetében
Isten szava elhagyja Ázsia határait. A szerző hangsúlyozza: nem Pál apostol
személyesen elhatározott terve volt, hogy átkeljenek Európába. Kérésnek tett
eleget, amely a birodalom szívéből érkezett hozzá. Egy macedón férfi hívta őt.
Ez az európai férfi látomásban jelent meg Pálnak: „Egy macedón férfi állt
előtte, és kérte: »Gyere át Macedóniába, és segíts rajtunk!«” Sürgető kérés,
szinte felszólítás. Akárhogy is, látomásban hangzik el. Az apostol nem
leszegett fővel végzi küldetését, az evangélium hirdetése számára nem rideg
ügyintézést jelent. Folyton az foglalkoztatja, hogyan lehetne mindenütt
hirdetni az evangéliumot; hagyja, hogy elérjen hozzá a szükséget szenvedők
kiáltása. Pál meghallgatja az üdvösségért szenvedők kiáltását, gondolkodik
azon, hogyan fogalmazza meg prédikációit, és hogyan érintse meg minden ember
szívét. Pál magáévá tette az evangélium álmát, Jézus missziós látomását, amit
az apostoloknak adott át. Ettől a naptól kezdve konkrét formát ölt az Európáról
alkotott látomása. Pál válaszol a kiáltásra, a keresztény igehirdetést
kiterjeszti az egész Nyugatra. Az evangéliumnak át kell lépnie Kis-Ázsia
fontos, de szűk határait, hogy eljusson Európába, Róma felé, a Római Birodalom
szívébe. Ez a kiáltás ma sem veszít erejéből: az európai országokból, a
perifériákról, amelyeket erőszak és gyűlölet sújt, valamint közöny és
bezárkózás. Európa keleti országai felől száll felénk a kiáltás, amelyeket
előbb vasfüggöny zárt el, ma viszont rabul ejtett és cserben hagyott a
fogyasztói társadalom ígérete. Európának szüksége van az evangélium újbóli
hirdetésére. A macedón férfi kiáltása ma a szegények, az idegenek, a peremre
szorultak, a bebörtönzöttek, az idősek és sokak kiáltása, akiket magukra
hagytak és kirekesztettek. És a globalizáció korában a macedón férfi nem csak
egy ország, nem csak egy kontinens, hanem minden ország és minden kontinens,
ahol erőszak és igazságtalanság uralkodik. Európának, az európai keresztény
egyházaknak idejében meg kell hallaniuk a kiáltást, ahogyan Pál is tette azon
az éjszakán: ezt a hatalmas kiáltást, fohászt, amely a világ déli részén élő
népektől száll fel, akik támogatást és segítséget kérnek. Az egész világ
szegényei, elesettjei kiáltanak a keresztény egyházakhoz: „Gyertek el hozzánk,
és hozzatok segítséget!”
Előesti imádság
