Munkás Szent József emléknapja, a munka ünnepe
ApCsel 5,17–26 – Az apostolokat letartóztatják
és a főtanács elé viszik
17Felállt ekkor a főpap, és mindnyájan, akik vele tartottak – vagyis a szaddúceusok pártja –, elteltek irigységgel.18Elfogták az apostolokat, és a nyilvános börtönbe vetették őket. 19Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, és azt mondta: 20»Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a templomban a népnek a tanítást erről az életről.«
Péter a főtanács előtt
21Miután ezt hallották, virradatkor bementek a templomba és tanítottak.
Mikor megérkezett a főpap és akik vele voltak, összehívták a főtanácsot, vagyis Izrael fiainak összes vénjét, és elküldtek a börtönbe, hogy elővezessék őket. 22De amikor a szolgák odaértek és kinyitották a tömlöcöt, nem találták ott őket. Visszatértek tehát és jelentették: 23»A börtönt egész gondosan bezárva találtuk ugyan, az őrök is ott álltak az ajtók előtt, de amikor benyitottunk, senkit sem találtunk ott.« 24E szavak hallatára a templomőrség parancsnoka és a főpapok megdöbbentek azon, ami történt. 25Ekkor beállított valaki, és hírül hozta nekik: »Íme a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban állnak és tanítják a népet.«
26Erre a parancsnok elment a szolgákkal, és erőszak alkalmazása nélkül elhozta őket, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket.
Mikor megérkezett a főpap és akik vele voltak, összehívták a főtanácsot, vagyis Izrael fiainak összes vénjét, és elküldtek a börtönbe, hogy elővezessék őket. 22De amikor a szolgák odaértek és kinyitották a tömlöcöt, nem találták ott őket. Visszatértek tehát és jelentették: 23»A börtönt egész gondosan bezárva találtuk ugyan, az őrök is ott álltak az ajtók előtt, de amikor benyitottunk, senkit sem találtunk ott.« 24E szavak hallatára a templomőrség parancsnoka és a főpapok megdöbbentek azon, ami történt. 25Ekkor beállított valaki, és hírül hozta nekik: »Íme a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban állnak és tanítják a népet.«
26Erre a parancsnok elment a szolgákkal, és erőszak alkalmazása nélkül elhozta őket, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket.
A főpap
és a szadduceusok, akik irigykedtek az apostoloknak a nép körében aratott
sikereire, elrendelik letartóztatásukat. A szöveg úgy fogalmaz,
„féltékenységükben” tettek így. Jól tudjuk, milyen károkat okoz a rossz érzések
között is a leginkább ördögi: az irigység. A Bölcsesség könyve azt írja, hogy a
halál az ördög irigysége miatt lépett be a világba. Az apostolokat is
irigységből vetették börtönbe. Isten szavának hirdetése nyomán csodák
történtek, és a keresztény közösségnek nemcsak a létszáma, hanem a megbecsülése
is növekedett az emberek körében. De nem a papok, és különösen nem a
szadduceusok körében. Jól tudjuk, hogy a keresztény közösségnek ugyanaz a sors
jut, mint Jézusnak. De az Úr nem hagyja a fogságban tanítványait: csodás
körülmények között éjjel egy angyal kiszabadítja őket a börtönből, és
megparancsolja nekik, menjenek ismét a templomba, hogy tanítsák a népet. Úgy is
mondhatnánk, hogy Isten szavát már nem lehet láncra verni. A mindenkori
Heródesek, akik újra meg újra megpróbálják elhallgattatni az evangéliumot,
rendre vereséget szenvednek. A XX. században számtalan olyan dráma tanúi
voltunk, amikor totalitárius rendszerek el akarták némítani az evangéliumot
úgy, hogy börtönbe vetették és megölték a tanúságtevőket. Napjainkban is úgy
látszik, erősödik a keresztényüldözés. A keresztények üldözését rejtély övezi.
Miért támadnak ellenük? Mi rosszat tesznek? A keresztények valójában szelídek
és alázatosak, nincsenek követeléseik, radikálisan fellépnek a gonosz erőszak
ellen. Az evangéliumi szelídség előbb-utóbb széttöri az erőszak láncait. A
keresztény szelídség nem arra törekszik, hogy megsemmisítse üldözőit. Ellenkezőleg,
a hívek még akkor is imádkoznak az üldözőikért, amikor fogságban vannak.
Imádság a szentekkel
