Christian de Chergé emléknapja – az algériai Tibhirine város Notre-Dame de
l’Atlas trappista monostorának priorja, akit hat társával együtt 1996-ban
terroristák elraboltak és megöltek
ApCsel
14,19–28 – A hittérítő út vége
19Antióchiából és Ikóniumból azonban utánuk jött néhány zsidó. Felbujtották a tömeget, és megkövezték Pált. Azután kivonszolták a városon kívülre, abban a hitben, hogy meghalt. 20De amikor a tanítványok körülvették, felkelt, és bement a városba. Másnap pedig Barnabással útra kelt Derbébe.
Visszatérés Szíriába
21Miután ennek a városnak is hirdették az evangéliumot és sokakat tanítottak, visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antióchiába. 22Útközben megerősítették a tanítványok lelkét, és intették őket, hogy maradjanak meg a hitben. Elmondták, hogy sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába. 23S miután az egyes egyházakban böjtölve és imádkozva presbitereket rendeltek számukra, az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek.24Azután átmentek Pizídián, és Pamfíliába jutottak. 25Miután Pergében is hirdették az Úr igéjét, lementek Attáliába, 26onnan pedig elhajóztak Antióchiába, ahonnan Isten kegyelmébe ajánlva elindították őket a most elvégzett munkára.
27Amikor megérkeztek és egybegyűjtötték az egyházat, elbeszélték, milyen nagy dolgokat művelt általuk az Isten, és hogy a hit ajtaját megnyitotta a pogányoknak. 28Ezután jó ideig ott maradtak a tanítványokkal.
27Amikor megérkeztek és egybegyűjtötték az egyházat, elbeszélték, milyen nagy dolgokat művelt általuk az Isten, és hogy a hit ajtaját megnyitotta a pogányoknak. 28Ezután jó ideig ott maradtak a tanítványokkal.
Nem szűnik az evangélium hirdetésével szembeni
ellenállás. Sőt úgy tűnik, egyre nő, és elvezet ahhoz, hogy ellenségei
megkövezik Pált. Amikor összerogy a kövek alatt, mindenki azt gondolja, hogy
meghalt, és elmennek, ott hagyván őt az út mellett. Csak a tanítványok maradnak
mellette. Pál, aki jelen volt István megkövezésénél, most maga is elszenvedte
ezt egykori hittestvérei részéről. Talán miközben érezte a fájdalmat, amikor
eltalálták őt a ráhulló kövek, gondolatban visszatért Jeruzsálembe, ahol István
megkövezése zajlott, ő pedig őrizte a követ dobálók köntöseit. Az első vértanú
példája bizonyosan támogatta őt e kemény és fájdalmas próbatétel során. Az
apostol, akit megsebeztek, de nem halt meg, tanítványai támogatásával fölkel.
Nem menekül el, hanem visszatér a városba, és másnap folytatja az útját, hogy
máshol is hirdesse az evangéliumot. Ebből az a benyomásunk támadhat, hogy Pál
tetszeleg a hős szerepében. Valójában egyedüli támasza a szeretete az Úr iránt,
akit ő minden fölé, saját élete fölé is helyezett. Ebben rendkívüli példát
kapunk tőle mi is, napjainkban. Az apostol arra emlékeztet bennünket, hogy az
evangéliumi szeretet, amit Jézus megélt, a kereszten át valósul meg. Sőt, éppen
a kereszt erősíti meg evangéliumi igazságát. Barnabással együtt Pál is
visszatér Antiochiába, abba a városba, ahonnan elindultak, és itt is tovább
növeli, erősíti a közösséget tanításával. Pál és Barnabás „Isten kegyelmébe
ajánlva” tértek ide vissza. A testvérekkel együtt örvendeznek azon, amit az Úr
az igehirdetésükön keresztül végbevitt.
Imádság
az Úr anyjával, Máriával
