ApCsel 14,21–27; Zsolt 144; Jel 21,1–5; Jn 13,31–35
Az evangélium az utolsó vacsora helyére visz
vissza minket, és újra elénk adja Jézus tanítványokhoz intézett beszédének első
szavait. Júdás elment, jegyzi meg az evangélista, és Jézus beszélni kezdett.
Radikális szembenállás van aközött, amit Jézus mondani készül, és a sátán
között, aki már beköltözött Júdás szívébe. Jézus életének egyik legnehezebb
pillanata ez. Érzi, hogy a halála már közel van. Mégsem önmagáért aggódik,
hanem az evangélium és a kis csoport jövőjéért. Azt mondja nekik: „Fiaim, már
csak rövid ideig vagyok veletek”. És mintha néhány szóban össze szeretné
foglalni az egész evangéliumot, hozzáteszi: „Új parancsot adok nektek:
Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is
egymást.” Az „új” szó itt azt jelenti, végső, végleges, örökre érvényes. Az
egész evangéliumot ebben lehet összefoglalni: szeretni egymást ugyanazzal a
szeretettel, amellyel Jézus szeretett.
Jézus később hozzáteszi, hogy csak akkor ismerik
fel őket a tanítványaiként, ha szeretik egymást: „Arról tudják majd meg
rólatok, hogy a tanítványaim vagytok”. A tanítványokról csak akkor ismerik el,
hogy Jézushoz tartoznak, ha befogadják és megélik ezt a szeretetet. Ez az a
szeretet, amit a szent liturgiában kapunk. Mi is, mint a tanítványok az utolsó
vacsorán, megkapjuk a szavát és az Eucharisztia kenyerét. A szent liturgia
átalakít minket Krisztus testében, és az ő szeretetét adja ajándékul nekünk. És
kicsinységünk ellenére el lehet mondani az oltár körül összegyűlt közösségről:
„Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, és ők az ő népe
lesznek, és maga az Isten lesz velük.”
Jézus szeretete átformál minket, olyan néppé
tesz, amely képes átalakítani a világot, megvigasztalni a szomorúakat,
meggyógyítani a betegeket, támogatni a szegényeket, reményt adni annak, aki
elvesztette reményét, befogadni azt, akit elutasítottak, békét adni annak, aki
konfliktusok között él. Egy ókeresztény bölcs, Tertullianus azt mondta: „Főként
a szeretet gyakorlása volt az, amely szinte bélyeget égetett rájuk a pogányok
előtt: »Nézzétek, hogy szeretik egymást!«, mondják (miközben ők gyűlölködnek
egymás között), és »nézzétek, készek még arra is, hogy életüket adják
egymásért« (miközben ők inkább gyilkolják egymást).” Az új parancs a mai
parancs. A világnak és a szegényeknek mindenekelőtt az új parancsra van
szükségük, a testvériesség és a béke idejére.
Imádság
az Úr napján
