Szent Atanáznak
(259–373), az egyiptomi Alexandria püspökének emléknapja
ApCsel 5,27–33 – Istennek
kell engedelmeskedni, nem az embereknek
27Majd odahozták és a főtanács elé állították őket. A főpap a szemükre vetette: 28»Parancsban hagytuk meg nektek, hogy ne tanítsatok az ő nevében, s lám, ti betöltöttétek Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.« 29Erre Péter és az apostolok azt felelték: »Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek. 30Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti a fára függesztve megöltetek. 31Isten fejedelemmé és üdvözítővé emelte őt jobbjával, hogy bűnbánatot és bűnbocsánatot adjon Izraelnek. 32Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, mi és a Szentlélek, akit Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki.« 33Mikor ezt hallották, feldühödtek, és arra gondoltak, hogy megölik őket.
Az apostolokat ismét a főtanács, a nép vezetői elé viszik. Ez
alkalommal nemcsak Pétert és Jánost hurcolják ide, hanem az összes apostolt. Az
egész Egyházat perbe fogják. Azzal vádolták őket, hogy nem engedelmeskedtek a
nép vezetői parancsának, miszerint ne hirdessék többet az evangéliumot. A pap,
aki talán félelemből nem is ejti ki Jézus nevét, meg akarja állítani a közösség
fejlődését. Egyre növekedett ugyanis a nép körében a hívők ezen új csoportjának
megbecsülése, és sokan csatlakoztak hozzájuk. A válasz, amit az apostolok adnak
a főtanácsnak, egyhangú és határozott. Lukács hangsúlyozza: „Péter és az
apostolok” együtt válaszolnak. Ez alkalommal Péter nem teszi fel a kérdést a
nagytanácsnak, vajon helyes-e embereknek engedelmeskedni az Isten helyett.
Teljesen tisztán és habozás nélkül kijelenti: „Inkább kell engedelmeskedni
Istennek, mint az embereknek”. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a keresztény
közösség egésze tesz tanúságot ilyen módon a főtanács előtt. A keresztény
közösségben ugyanis a Szentlélek a vezető, ő engedi meg, hogy az egész város
előtt hirdessék az evangéliumot. A szavak, amelyeket Péter (és vele a többi
apostol) kimond, összefoglalják az üdvösség misztériumát, amit Jézus az
embereknek elhozott. Ez a szakasz hangsúlyozza, hogy Jézus az Isten jobbján
foglalt helyet, és ez azt jelenti, hogy üdvözítő hatalma mindenkire vonatkozik,
senki nincs kizárva belőle. Az üdvösség földre szállott misztériuma az, amiről
az apostolok tanúskodnak, mert a Szentlélek kiáradt a szívükbe.
Imádság az Egyházért
