ApCsel
18,1–8 – A korintusi közösség alapítása
1Ezek után eltávozott Athénból, és elment Korintusba. 2Itt találkozott egy Akvila nevű, Pontuszból származó zsidóval, aki nemrégen jött Itáliából – mivel Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidó távozzon Rómából –, meg a feleségével, Priszcillával, és elment hozzájuk. 3Mivel ugyanaz volt a mesterségük – sátorkészítők voltak –, náluk maradt és dolgozott. 4Minden szombaton vitatkozott a zsinagógában, hirdette az Úr Jézus nevét, és igyekezett meggyőzni a zsidókat és a görögöket.
5Amikor pedig Szilás és Timóteus megjöttek Makedóniából, Pál még többet fáradozott az igehirdetésben, és bizonyította a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus. 6Mivel azok káromlások között ellentmondtak neki, lerázta ruháit, és azt mondta nekik: »A fejeteken a véretek! Én tiszta vagyok, és mostantól fogva a pogányokhoz megyek.« 7Elköltözött tehát onnan, és betért egy bizonyos Tíciusz Jusztusz nevű istenfélő férfinak a házába. Az illető háza a zsinagóga mellé épült. 8Kriszpusz pedig, a zsinagóga elöljárója hitt az Úrban egész házával együtt, sőt, a korintusiak közül sokan, akik hallgatták, hittek és megkeresztelkedtek.
5Amikor pedig Szilás és Timóteus megjöttek Makedóniából, Pál még többet fáradozott az igehirdetésben, és bizonyította a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus. 6Mivel azok káromlások között ellentmondtak neki, lerázta ruháit, és azt mondta nekik: »A fejeteken a véretek! Én tiszta vagyok, és mostantól fogva a pogányokhoz megyek.« 7Elköltözött tehát onnan, és betért egy bizonyos Tíciusz Jusztusz nevű istenfélő férfinak a házába. Az illető háza a zsinagóga mellé épült. 8Kriszpusz pedig, a zsinagóga elöljárója hitt az Úrban egész házával együtt, sőt, a korintusiak közül sokan, akik hallgatták, hittek és megkeresztelkedtek.
Pál, bár fölzaklatták az athéni tapasztalatok,
mégis úgy gondolja, hogy a görögök nincsenek túl messze Istentől, és nem is
önteltek annyira, hogy érzéketlenek maradjanak az evangélium iránt. Elhagyja a
fővárost, és Korintus felé indul, amely Athéntól mintegy hatvan kilométerre
fekszik: egy másik kozmopolita görög város volt, kereskedelméről és az itt
rendezett iszthmoszi játékokról, de laza erkölcseiről is híres. Amint
megérkezik a városba, Pál a népes kikötőnegyed felé veszi útját, ahol Aquilával
és Priscillával, a zsidókeresztény házaspárral találkozik, akik Rómából
menekültek el Claudius császár zsidóellenes rendelete elől. A római
közigazgatás nem tett különbséget a kereszténységre tért zsidók és más zsidók
között. Pál ennél a családnál száll meg, és velük dolgozik, hogy megkeresse
kenyerét. Szombaton szokása szerint a zsinagógába megy, hogy mindenkinek
elmondja: Jézus a Messiás. Fontos, hogy az Apostolok cselekedeteinek szerzője
megjegyzi Pálról: „egészen a tanításnak szentelte magát”. Olyan útmutatás ez,
amely minden mai keresztény közösséghez is szól: értsük meg, mennyire sürgető
dolog, hogy az evangéliumot újra és újra hirdetni kell. A missziós távlatnak a Nyugat
határain belül és azokon túl is vissza kell nyernie elsőbbségét az Egyház és a
hívők szívében annyira, amennyire Pál idejében volt fontos. Gyakran csak a
magunk egyházi, belső ügyei foglalják le az életünket; sokkal nagyobb
felelősséget kellene éreznünk az igehirdetés iránt, hogy ahhoz is eljusson, aki
még nem hallotta. Ez hajtja Pált is, aki „egészen”, testestül-lelkestül az
evangéliumnak szenteli magát. És ennek gyümölcsei nem is várattak magukra:
megtért Kriszpusz is, a zsinagóga vezetője. Korintusban pedig népes közösség
alakult: nagy számban voltak közöttük kereskedők, tengerészek, rabszolgák és
szabadok, azaz egy kikötővárosra jellemző, életerős, színes, dinamikus csoport,
amelyben ugyanakkor éppen összetettsége miatt az együttélés nem kevés
konfliktussal is járt. Mégis, reménysugár volt ez a közösség nem csak a kikötő,
de Korintus egész városa számára. Ezt kérik a mi közösségeinktől is, amelyek
gyakran kisebbségben vannak sokszínű, pluralista városainkban: legyünk a béke
és a szeretet házai, amelyek emberséget sugároznak az egész városra.
Imádság
az Egyházért
