Május 14., kedd

Szent Mátyás apostol ünnepe

ApCsel 1,21–26 – Mátyás megválasztása

Imádság az apostolokkal

21Ennélfogva szükséges, hogy azok közül a férfiak közül, akik együtt voltak velünk minden időben, amikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt, 22kezdve János keresztségétől addig a napig, amelyen felvétetett tőlünk, ezek közül valaki velünk együtt az ő feltámadásának tanúja legyen.«
23Kijelöltek tehát kettőt: Józsefet, akit Barzabásnak, melléknevén Jusztusznak hívtak, és Mátyást. 24Majd így imádkoztak: »Urunk, aki mindenkinek a szívét ismered, mutasd meg a kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál, 25hogy átvegye ennek a szolgálatnak és apostoli hivatásnak a helyét, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, és eltávozott az őt illető helyre.« 26Azután sorsot vetettek rájuk, és a sors Mátyásra esett, akit a tizenegy apostol közé soroltak.

Ma Mátyás apostolra emlékezünk. Őt azért választották meg, hogy újra meglegyen a tizenkettő, mert ez a szám Izrael tizenkét törzsének felelt meg, vagyis a teljes választott népnek. E számban a teljesség és az üdvözülés egyetemessége iránti szenvedélyes vágy fejeződik ki. Az egyetemesség után való vágyakozást nem lehetett enyhíteni, még kevésbé elfojtani. Júdás árulása nem állhatta útját az evangéliumhoz oly szervesen hozzátartozó egyetemesség vágyának. Jézus számára fontos, hogy minden embernek joga van megkapni a megváltás hírét, bármely nép tagja és bármely ország lakója legyen is. Mindenkinek, senki nincs kizárva. Az Egyháznak tehát kötelessége, hogy terjessze, egészen a föld végső határáig. Ezért kellett az apostoloknak megválasztaniuk a tizenkettedik apostolt: egyetlen nép, egyetlen nemzet, egyetlen ember sem maradhat kívül az Egyház szeretetén, törődésén. Az evangéliumot mindenki számára hirdetni kell. Jézus Lelkének egyetemessége a keresztény hit szerves része. Természetesen nem lehetett akárkit megválasztani. Ezért állapítják meg rögtön a választás feltételeit: a kiválasztottnak együtt kellett élnie Jézussal, hallania, látnia kellett őt, meg kellett érintenie, követnie kellett, vagyis valódi szemtanúnak kellett lennie. A hagyomány szerint Mátyás egyike volt a hetvenkét tanítványnak, akik követték Jézust. Az ambrozián liturgia prefációja így énekel: „Hogy teljes legyen az apostolok létszáma, különleges szeretettel tekintettél Mátyásra, aki Krisztusod és misztériumai nyomába szegődött. Hangja egyesült az Úr másik tizenegy tanújának hangjával, és elvitte a világba a hírt, hogy a názáreti Jézus valóban feltámadt, és az emberek előtt megnyílt a mennyek országa.” Mátyás személyében megláthatjuk minden idők tanítványát. Akiknek a közösségről kell gondot viselniük, azoknak először saját maguknak kell személyesen megélniük az evangéliumot, önmaguknak kell átérezniük az üdvösség egyetemes távlatát. Csak az képes másoknak átadni, aki maga is meghallgatja és életre váltja Isten szavát. Mátyás kiválasztása mindannyiunknak azt üzeni, hogy fogadjuk szívünkbe az evangéliumot, és váljunk Jézus hű tanújává az emberek között, tudva, hogy a föld minden szegletében elterjedt nagy nép, a tizenkét tanítvány népének tagjai vagyunk. Soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Isten nem egyenként vagy egyes csoportokban ment meg minket, hanem minden gyermekét az összes nemzedék hívőinek egyetlen népébe gyűjti össze.

Imádság az apostolokkal