Május 8., szerda

A Lujani (Argentína) Miasszonyunk képében tisztelt Szűz Mária emlékezete

ApCsel 8,1b–8 – Fülöp Szamáriában

Imádság a szentekkel

Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen, s az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamaria tartományában. 2Istvánt pedig istenfélő férfiak eltemették, és nagyon megsiratták. 3Saul meg pusztította az egyházat, sorra járva a házakat, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat, s őrizetbe vetette őket.

4Azok, akik szétszóródtak, eközben körüljártak, és hirdették az Isten igéjét.
5Így jutott el Fülöp Szamaria városába, és hirdette nekik Krisztust. 6Tömegesen és egyetértően figyeltek mindarra, amit Fülöp mondott, hallva és látva a jeleket, amelyeket cselekedett. 7Mert a tisztátalan lelkek hangos kiáltással kimentek sokakból, akikben laktak, és sok inaszakadt és sánta meggyógyult. 8Nagy öröm támadt abban a városban.

István megkövezése az első keresztény közösség életének fontos állomását jelzi. Jézus is megmondta: „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz” (Jn 12,24). Néhány évszázaddal később pedig egy keresztény bölcs, Tertullianus azt mondja majd: „A vértanúk vére a keresztények magvetése”. István kegyetlen megkövezésének célpontja nem csak ő maga volt: innentől kezdve szabadult el az erőszakos üldözés a jeruzsálemi Egyház ellen. Az első üldöztetés éppen a keresztény közösség szülővárosában tört ki, mintha jelezné, hogy ez az az út, amit Jézus minden tanítványának be kell járnia. Lukács kiemeli, hogy néhányan Jeruzsálemben maradhattak, sokaknak viszont el kellett menekülniük, és Antiochia felé indultak, ahol elkezdték hirdetni Jézus evangéliumát. Hangsúlyozni kell, hogy a keresztény igehirdetést semmi nem tudja megállítani, még az üldöztetés sem. És nem csak erről van szó. Az üldöztetés alkalmat adott rá, hogy tágabb körben hirdessék az evangéliumot. Ez azt jelenti, hogy a missziós dimenzió szerves része a keresztény lelkiségnek: a tanítvány, éppen mert tanítvány, apostollá válik. A vértanúság tehát nem más, mint tanúságot tenni Jézus szeretetéről egészen a végsőkig, a vérünk árán is. Ebben az értelemben a keresztény szeretet arra vezet, hogy „életünket adjuk” az evangéliumért és a testvérekért, különösen a szegényekért. Erről tanúskodik Fülöp is, aki szintén a hét diakónus egyike volt. Fülöp – de ugyanezt a példát mutatja sok más tanítvány is az Egyház első közösségében, akiknek nevét nem ismerjük – kiterjesztette az igehirdetés határait Szamaria tartományra, és újabb csodák történtek a nép között. Isten szava sokak szívében növekedett, és ezzel együtt növekedett a közösség. Ünnep volt ez az egész város számára. Ezt kéri az Úr korunk Egyházától is.

Imádság a szentekkel