ApCsel 5,27–32.40–41; Zsolt 29; Jel 5,11–14; Jn 21,1–19
Jézus harmadik alkalommal
jelenik meg a tanítványoknak. Péter, Tamás, Natanael, Zebedeus fiai és a másik
két tanítvány azon az éjszakán, amelyen újra halakat, és nem embereket
halásztak, „semmit sem fogtak” (Jn 15,5). Jézus ezt mondta nekik: „Hisz
nélkülem semmit sem tehettek”. De amikor úgy tűnik, mindennek rossz vége lesz,
Jézus elébe megy a tanítványoknak. És ez az éjszaka végét jelentette, és egy új
nap kezdetét. Meglátja őket, és megkérdezi, hogy van-e haluk, amit megehetne.
És a hét férfi kénytelen volt megvallani, milyen szegény és tehetetlen. Még öt
kenyerük és két haluk sem volt Jézus számára, mint az első kenyérszaporításnál.
Jézus, akit egyébként még nem ismertek föl, arra hívta őket, hogy máshol
próbálkozzanak: „Vessétek a hálót a bárka jobb oldalára, s ott majd találtok!”
Az a meghívás volt ez, amit barátságuk kezdetén annál a tónál intézett hozzájuk
(Lk 5,4–6), és aznap csodálatosan nagy fogás volt.
A különleges eset láttán kinyílt a szeme a
tanítványnak, akit Jézus szeretett, és így kiáltott: „Az Úr az!” Simon Péter,
amikor meghallotta, hogy az Úr a közelben van, megértette méltatlanságát:
azonnal magára öltötte köntösét, és úszva sietett az Úr felé. A többiek pedig a
bárkával követték, maguk után húzva a halakkal teli hálót. Senki sem mert tőle
kérdezni semmit. Nem tudtak mit mondani, legyőzte őket a szeretet és a
gyengédség. Jézus kérdést tesz fel Simon Péternek: „Simon, János fia, jobban
szeretsz-e engem, mint ezek?” Jézus a szeretetéről faggatja Pétert. Nem
emlékezteti a tagadására. A szeretet valóban befedi a bűnök sokaságát. Péter
pedig készségesen válaszolja: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!” Igazabb
választ adott most, mint azon a csütörtök estén az utolsó vacsora termében,
amikor ezt mondta Jézusnak: „Uram, kész vagyok veled a börtönbe és a halálba is
menni!” (Lk 22,33.) Neki, aki semmit sem érdemel, Jézus ezt mondja: „Legeltesd
juhaimat!” – azaz vállalj felelősséget az emberekért, akiket rád bízok. Éppen
Péternek kell felelősséget vállalnia, aki bebizonyította, hogy nem képes a
hűségre? Éppen neki? Igen, mert Péter most befogadta azt a szeretetet, amit
Jézus maga ajándékozott neki. A szeretetben képessé válunk arra, hogy
beszéljünk, tanúságot tegyünk, és gondot viseljünk másokra.
Imádság az Úr napján
