ApCsel 12,24–13,5 –
Misszióba küldés
24Az Úr igéje pedig növekedett és terjedt. 25Barnabás és Saul visszatértek Jeruzsálemből, miután elvégezték a szeretetszolgálatot. Jánost, akit Márknak is neveznek, magukhoz vették.
1Az antióchiai egyházban több próféta és tanító is volt, köztük Barnabás és Simon, akit Nigernek neveztek, a cirenei Lúciusz, továbbá Manaén, Heródes negyedes fejedelem tejtestvére és Saul.
2Miközben ezek az Úr szolgálatát végezték és böjtöltek, a Szentlélek azt mondta nekik: »Különítsétek el nekem Sault és Barnabást a munkára, amelyre meghívtam őket!« 3Erre böjtöt tartottak, imádkoztak, rájuk tették kezüket, azután útnak indították őket.
2Miközben ezek az Úr szolgálatát végezték és böjtöltek, a Szentlélek azt mondta nekik: »Különítsétek el nekem Sault és Barnabást a munkára, amelyre meghívtam őket!« 3Erre böjtöt tartottak, imádkoztak, rájuk tették kezüket, azután útnak indították őket.
4Ők tehát a Szentlélektől küldve lementek Szeleukiába, onnan pedig Ciprusba hajóztak. 5Eljutottak Szalamiszba, és hirdették Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is a szolgálatukban volt.
A keresztény közösséget mindeddig a Szentlélek vezette, hogy
növekedjék és megerősödjék a zsidó világon belül. Az Apostolok cselekedeteinek
13. fejezetében a világ széles horizontja előtt nyílik meg. Lukács ezt a
fejlődést egy fontos megállapítással jellemzi: „Elterjedt az Úr szava az egész
környéken”. Nem a tanítványok számának vagy földrajzi megjelenésének
elterjedtségéről beszél, hanem az Isten igéjéről. Az ige növekszik és
sokszorozódik. Lukács ezzel azt emeli ki, hogy az evangélium a keresztényekben
él, és csak akkor tudnak növekedni és terjeszkedni, ha az evangélium növekszik
és terjed. Barnabás és Saul két tanítvány, akik Antiochiából indulva Isten igéjének
terjesztőiként kezdik meg első missziós útjukat mint Isten igéjének hordozói –
vagy inkább mint olyanok, akiket Isten igéje hordoz. A missziós kezdeményezés
nem saját elhatározásukból fakad, hanem a Szentlélekből. Ez Lukács
elbeszéléséből világosan látszik. Jézus tanítványainak életét, a világban
végzett missziójukat nem emberi döntések vezették, nem a szervezésre vonatkozó
terveik mozgatták. A tanítványok életében minden a Szentlélek sugallatából
fakadt. Az evangélium hirdetésének missziója valójában inkább Isten műve, mint
az emberek döntése. Az imádság az a hely, ahonnan minden közösség számára az
élet fakad: Istentől származik minden jó és helyes dolog, Istenből indul ki
minden misszió. Pál és Barnabás kiválasztása a Szentlélek iránymutatása által
történt, hasonlóképpen ahhoz, ahogy az apostolokat Jézus közvetlenül és kedve
szerint választotta ki, hívta el. A két kiválasztott, akiket az Úr kijelölt és
a közösség útnak indított, a közösség képviselőjévé és hírvivőjévé vált. Tekintélyük
az Istenhez való kötődésben gyökerezik, amely a közösséggel való kapcsolatukban
mutatkozik meg. A közösség egésze és minden tagja arra kapott meghívást, hogy
közvetítse a szeretet evangéliumát, bárhol van is a világban.
Imádság
a szentekkel