A kínai Sanghaj közelében található sösani
(Sheshan) Szűz Mária-kegyhely ünnepe; imádkozzunk a kínai keresztényekért
ApCsel 15,22–31 – Az apostoli levél
22Erre az apostolok és a presbiterek az egész egyházzal együtt jónak látták, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék Antióchiába Pállal és Barnabással Júdást, akit melléknevén Barszabásnak hívnak, és Szilást – ők a testvérek között vezetők voltak –, 23és kezük által ezt az írást küldték: »Üdvözlet az apostoloktól és a presbiter testvérektől a pogányokból lett testvéreknek, akik Antióchiában, Szíriában és Kilíkiában vannak!24Mivel hallottuk, hogy némelyek, akik közülünk kerültek ki, megzavartak titeket szavaikkal, és feldúlták lelketeket, bár tőlünk megbízást nem kaptak, 25jónak láttuk, miután megállapodásra jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és küldjünk el hozzátok a mi igen kedves Barnabásunkkal és Pálunkkal, 26ezekkel az emberekkel, akik életüket adták a mi Urunk, Jézus Krisztus nevéért. 27Elküldtük tehát Júdást és Szilást, akik mindezt személyesen, élőszóval is tudtotokra adják. 28Úgy tetszett ugyanis a Szentléleknek és nekünk, hogy semmi további terhet ne rakjunk rátok, csak azt, ami szükséges: 29hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fojtott állatoktól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Jó egészséget!«
A határozatok kihirdetése Antióchiában
30Azok tehát, miután elbocsátották őket, lementek Antióchiába. Itt egybegyűjtötték a sokaságot, és átadták a levelet. 31Amikor elolvasták, örültek a vigasztalásnak.
Amikor
befejeződik az Egyház első zsinata Jeruzsálemben – amelyen jelen volt Pál és
Barnabás is –, a jelenlévők elfogadják, amit Jakab megfogalmazott, és
lefektetik az első zsinati határozatot, amit azután elvisznek az antiochiai
közösségnek, ahol leghevesebben lángolt fel a vita. Úgy is mondhatjuk, hogy ez
a zsinat megfogalmazta, mi a különbség a zsidó vallás és a kereszténység
között. Eddig a keresztény közösség inkább úgy tűnt fel, mint egy zsidóságon
belüli csoport, és nem úgy, mint egy új közösség. A jeruzsálemi zsinat a
Szentlélek vezetésével tisztázta, hogy az üdvösség az evangéliumból származik,
és nem a szertartásos gyakorlatokból. Ezért a levél így fogalmaz: „Úgy tetszett
a Szentléleknek és nekünk, hogy ne rakjunk rátok több terhet”. Innentől kezdve
lett világosabb a különbség a kereszténység és a zsidó vallás között, noha ez
nem jelenti azt, hogy megszűnt volna a szoros és kitörölhetetlen kapcsolat.
Kimondhatjuk, hogy a keresztény identitás részét alkotja a zsidósággal ápolt
mély és erős kapcsolat. Nem csupán a gyökereink közösek, hanem bizonyos
értelemben a várakozásunk is. A zsidók most is a Messiást várják. A
keresztények ezzel szemben tudják, hogy a Messiás már elérkezett, ám várják
második eljövetelét, az idők végezetekor. Ebben a várakozásban egyek vagyunk. A
keresztények tudják, hogy Jézussal kezdetét vette Isten országának új korszaka,
halálával és feltámadásával új országot hirdetett meg. Ez az újdonság
természetesen ajándék, ugyanakkor felelősséget is jelent, hogy mindenki
munkálkodjon a világ átalakításán az evangélium kovászával. Felelősségeink
között – amelyeket most világosan látunk – ott van az is, hogy küzdenünk kell
az antiszemitizmus minden fölbukkanása ellen. Sajnos, ez a múltban nem volt
mindig így. Ezért helyes, ha fenntartjuk a párbeszédet és testvéri találkozásokat
a zsidókkal, akikkel különleges és széttéphetetlen kötelék fűz egybe minket.
A Szent
Kereszt imádsága
