Szent Pankráciusz (…304) emlékezete, aki tizennégy évesen halt
mártírhalált az evangélium szeretetéért; imádság az ifjú nemzedékekért, hogy
találkozzanak az evangéliummal és Istennel
ApCsel 13,14.43–52;
Zsolt 100; Jel 7,9.14–17; Jn 10,27–30
Jézusnak és evangéliumának követésében élni nem egy csoporthoz való
tartozás biztonsága, és nem is egy régi kiválasztottság megnyugtató birtoklása.
Az Urat hallgatni azt jelenti, erőfeszítést teszünk, és sürgősen meg kell
változtatnunk szívünket. Az evangéliumban azt mondja Jézus: „A juhaim
hallgatnak szavamra; ismerem őket, ők pedig követnek engem” (Jn 10,27). Az Úr
iránti hűség azt jelenti, hogy hallgatunk hangjára, és követjük őt mindennap,
akárhová vezet minket. Aki rá hallgat, és őt követi, annak megígéri az örök
életet: az övéi soha nem vesznek el – mondja Jézus annak az embernek a
biztonságával, aki tudja, hogy hatalma még a halálnál is erősebb. Majd
hozzáfűzi: „Nem ragadja el őket a kezemből senki”. Ő a jó pásztor, aki gondosan
és féltékenyen vigyáz juhaira. Aki rá hallgat, annak az élete Isten kezében van;
ez a kéz pedig soha nem feledkezik el senkiről, s mindig képes arra, hogy
támasz legyen.
A Jelenések könyve (Jel 7,9.14–17) egy
látomást tár szemünk elé: „akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett
számolni. Minden nemzetből, népből és nyelvből álltak a trón és a Bárány előtt,
hosszú fehér ruhába öltözve.” Ez az idők végének, de az idők céljának a képe
is. Ez a sereg az, amelyik felé a Jó Pásztor vezet minket. Ez az a látomás,
amelyiket minden hívőnek és jóakaratú embernek már ma meg kell valósítania,
különösen ebben a történelmi időben, amikor azt látjuk, hogy az emberek és a
népek (beleértve az etnikai csoportokat) inkább saját jogaikat követelik,
mintsem közösségre lépnének egymással. Éppen ezt a látomást, az emberi nem
egységének álmát igyekeznek elfeledtetni, pedig végső soron ez Jézus történelmi
küldetése. Az evangélium kitágítja minden hívő szívét, hiszen radikálisan
kiszakítja onnan az individualizmus keserű gyökereit. A Jelenések könyvében
említett „nagy sereg” minden tagjának szívében az az egyetemesség lüktet, ami a
Jó Pásztor szívét is betölti. Ezen a vasárnapon az Egyház arra hív minket, hogy
a papokért és lelkipásztori feladataikért imádkozzunk. Minket is magával ragad
ez az imádság. Tudjuk, hogy mindnyájunknak – a papoknak pedig különösen – az
egyetemes szeretetnek ebben a lüktetésében kell élnünk, amely a kereszténység
jó híre.
Imádság
az Úr napján
