Május 27., hétfő

Canterburyi Szent Ágoston püspökre, az angol egyház atyjára emlékezünk (†605 körül)

ApCsel 16,11–15 – Szabadulás a börtönből

Imádság a szegényekért

11Elhajóztunk tehát Troászból. Egyenesen Szamotrákiába jutottunk, másnap Neápoliszba, 12innen pedig Filippibe, amely Makedóniának ebben a részében az első telepes város. Ebben a városban töltöttünk néhány napot, és beszélgetéseket folytattunk. 13Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóvízhez; úgy gondoltuk, hogy ott az imahely. Leültünk ott, és szóltunk az asszonyokhoz, akik összegyűltek. 14A hallgatóságban volt egy Lídia nevű istenfélő bíborárus asszony Tiatíra városából, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy hallgasson mindarra, amit Pál mondott. 15Miután ő és háza népe megkeresztelkedett, így könyörgött: »Ha úgy ítéltek meg, hogy hűséges vagyok az Úrhoz, térjetek be házamba és maradjatok nálam.« És erővel rá is vett minket.

Pál apostol „Jézus Lelkétől vezérelve” Európába érkezik. Mondhatjuk, hogy Európa az evangélium hirdetésére várt, ezt fejezte ki a macedón férfi kiáltása is. Valójában Rómában már voltak követői Jézusnak, valószínűleg zsidó származásúak, amint arról szintén az Apostolok cselekedetei tesz említést pünkösd napján. Missziós szempontból ennek az utazásnak szimbolikus jelentősége van. Filippi Pál munkásságának első állomása az isteni ige hirdetésének Róma felé vezető útján. Ez a város, amely nevét Nagy Sándor apjától származtatta, római kolónia volt. És talán éppen emiatt Pál úgy gondolta, ez lesz az első állomása. A szöveg innentől kezdve többes számban íródik, azt sugallva, hogy Lukács csatlakozott Pál és Szilás missziós útjához. Pált Filippiben asszonyok egy csoportja fogadja, a vezetőjük Lídia, egy textilkereskedő, aki istenfélő asszony. Ő, miután meghallgatta Pált, megtér, és szeretne megkeresztelkedni. Csak egyetlen emberről van szó, Lukács mégis elidőzik rajta, hogy kiemelje ezt az epizódot. Az evangélium hirdetése ugyanis nem a csatlakozók számától függ. Az evangélium az egyes emberek szívét hivatott megváltoztatni. És az egyes emberekben történő változásból fakad a keresztény testvériség. Az apostoli igehirdetés az emberek szívében hoz létre változást, testvéri kapcsolatban köti össze az egyes embereket. Lídia kitartó kérése, hogy vendégül láthassa Pált és a társait, ebben az értelemben az evangéliumi megtérés fontos gyümölcse. A Jézusban való megtérés nem saját magunkért van, nem az önmegvalósítás a célja. A megtéréssel kilépünk önmagunkból, és ez lehetővé teszi a fivéreinkkel és nővéreinkkel való egyesülést, hogy együtt alkossuk Isten egyetlen népét, amely azt a feladatot kapta az Úrtól, hogy szavakkal és példájával hirdesse az ő szeretetének nagyságát.

Imádság a szegényekért