Néri Szent Fülöpre
(1515–1595), Róma apostolára emlékezünk
ApCsel 15,1–2.22–29; Zsolt 66; Jel 21,10–14.22–23; Jn 14,23–29
Miközben pünkösd ünnepéhez közeledünk, a
liturgia az utolsó vacsorához visz minket, és Jézus egyik beszédét tárja elénk.
János evangéliuma 14. fejezetének 23–29. verse annak a beszédnek a része,
amelyben Jézus a Szentlelket megígérve megerősíti ennek az első kis közösségnek
a hitét és a szeretetét. Az első fontos dolog, amiről Jézus beszél, a
tanítványok szeretetkapcsolata az Úrral. Jézus tisztázza: „Ha valaki szeret
engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és
lakóhelyet veszünk nála”. Jézus szoros kapcsolatba hozza az iránta való
szeretetet és szavának megtartását. Az Istennel való találkozáshoz nincs
szükségünk csodákra, sem rendkívüli látomásokra, sem új kinyilatkoztatásokra.
Aki meghallgatja és gyakorlattá teszi az evangéliumot, az szereti az Urat.
Jézus hozzáteszi: „A tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé,
aki engem küldött.” Az evangélium Isten szava. És ez elég nekünk. Valaki erre
azt mondhatná, hogy immár kétezer éve hallgatják az emberek, és kevés dolog vagy
semmi sem változott. Új szavakra van tehát szükség, megfelelő szervezetekre, és
így tovább… Alekszandr Meny orosz ortodox pap, akit Zagorszkban öltek meg a 90-es
évek elején, bölcsen ezt mondta: „Ne higgyétek, hogy az evangélium már mindent
elmondott, mert valójában ma még csak kezdjük érteni azokat a szavakat.” Csak
az elején vagyunk az evangélium igazi megértésének, amihez szenvedélyes és
teljes odaadásra van szükség. Nincs szükségünk más szavakra: az egyetlen igét,
amit Isten adott, kell szenvedélyes sietséggel elmélyítenünk és szeretnünk. Ezt
mondta Jézus a tanítványainak, és ma nekünk is megismétli: „Ezeket akartam
nektek mondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a
nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat
mindent, amit mondtam nektek.” Jézus látta, mennyire feledékenyek és értetlenek
a tanítványok; és mi sem vagyunk mások. Ezért teszi hozzá, hogy el fogja
küldeni a Lelket, aki a tanítványok és minden hívő belső mestere lesz. Az lesz
a feladata, hogy emlékeztessen a szavakra, amelyeket Jézus mondott, és
megértesse velünk őket. Az evangéliumra „emlékezni” a Lélek segítségével azt
jelenti, hogy úgy szeretjük azokat a szent szavakat, mint a legdrágább, a
legvágyottabb, a leggyakrabban ismételt szavakat, és mindig arra törekszünk,
hogy tettekre váltsuk őket.
Imádság
az Úr napján
