Május 9., csütörtök

Izajás próféta emlékezete

ApCsel 8,26–40 – Fülöp megkeresztel egy etiópiai tisztségviselőt

Imádság az Egyházért

26Ezek után az Úr angyala így szólt Fülöphöz: »Kelj föl és menj délre, arra az elhagyatott útra, amely Jeruzsálemből Gázába visz le!« 27Az fölkelt tehát, és elment. S íme, egy etióp férfi, Kandakénak, az etiópok királynőjének hatalmas udvari tisztje és minden kincsének kezelője, aki Jeruzsálembe jött imádkozni,28visszatértében kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta. 29Ekkor a Lélek így szólt Fülöphöz: »Menj oda, és szegődj ahhoz a kocsihoz!« 30Amint Fülöp odasietett és hallotta, hogy Izajás prófétát olvassa, megszólította: »Azt gondolod, hogy érted, amit olvasol?« 31Az így felelt: »Hogyan érteném, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?« Megkérte tehát Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön melléje. 32Az Írás helye pedig, amelyet olvasott, ez volt:
»Mint a bárány, amelyet leölésre visznek, 
és mint a juh, mely nyírója előtt elnémul, 
nem nyitotta ki száját.
33Megaláztatásban hoztak fölötte ítéletet. 
A sorsával ki törődik? 
Hisz életét elvették e földön«. (Iz 53,7-8) 34Erre az udvari tiszt megkérdezte Fülöpöt: »Kérlek, kiről mondja ezt a próféta, önmagáról vagy valaki másról?« 35Ekkor Fülöp megnyitotta száját, s ebből az Írásból kiindulva hirdette neki Jézust. 36Amint haladtak az úton, egy vízhez értek. Erre az udvari tiszt így szólt: »Íme a víz; mi gátol abban, hogy megkeresztelkedjem?« 38Azután megállította a kocsit. Mindketten lementek a vízbe, Fülöp és az udvari tiszt, és megkeresztelte őt. 39Mikor a vízből feljöttek, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvari tiszt nem látta őt többé, s örvendezve folytatta útját. 40Fülöp pedig Asdódban termett, körüljárt, és hirdette az evangéliumot, amíg Cézáreába nem érkezett.

A Gáza felé vezető úton, dél felé, ahol ma a palesztinok laknak, egy zarándok halad Jeruzsálemből Etiópia irányába. Kandake etiópiai királyné hű embere ő, és a kocsiján utazva Izajás könyvét olvassa. A Szentlélek indíttatására Fülöp odalép hozzá, és megkérdezi tőle, érti-e, amit olvas. Az etióp őszintén válaszol: „Hogyan érthetném, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?” Válasza figyelmet érdemel, hiszen a hit útját jelöli ki: senki nem önmagától lesz hívő ember, és a közösség, az Egyház segítsége nélkül senki nem értheti meg a Szentírást sem. Szent Ágoston szép képpel fejezi ki a Szentírás olvasója, a Biblia és az Egyház kapcsolatát: „A Bibliát anyánk, az Egyház ölében kell olvasnunk”. Mivel az etióp meg akarja érteni, amit olvas, maga mellé ülteti Fülöpöt, hogy nyissa meg elméjét, és segítsen a szöveg megértésében. Valami hasonló történt a két emmauszi tanítvánnyal: nekik is – miközben szomorúan ballagtak hazafelé – szükségük volt egy idegenre, hogy megértsék az Írást. Mindenkinek szüksége van valakire, aki segít megérteni az evangéliumot. Ez a történet arra hív minket, hogy mi is ültessünk életünk kocsijába valakit, aki kísér bennünket, aki segít megérteni, hogyan váltsuk valóra Isten szavát a mindennapi életben. A hitben senki sem elég önmagának. Az etióp elfogadja Fülöp segítségét: megállítja a kocsit, befogadja a szavait, és miután meghallgatta, arra kéri, hogy keresztelje meg. Megértette a szövegrészletet, amit olvasott, és ami a legfontosabb, megértette élete értelmét. Ha megállítjuk életünk kocsiját, segítséget kérünk ahhoz, hogy az evangélium szavai átformálják az életünket, akkor mi is új lendülettel és nagyobb világosságban folytatjuk utunkat.

Imádság az Egyházért