ApCsel 13,44–52 – Pál és Barnabás a pogányokhoz fordulnak
hogy szolgáld az üdvösséget a föld végső határáig’«. (Iz 49,6) 48Mikor a pogányok meghallották ezt, megörültek, és magasztalták az Úr igéjét. Hittek is mindnyájan, akik az örök életre voltak rendelve. 49Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. 50A zsidók azonban felizgatták a vallásos és előkelő asszonyokat, s a város első embereit. Üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból. 51Ezek lerázták ellenük lábuk porát, és elmentek Ikóniumba. 52A tanítványok pedig elteltek örömmel és a Szentlélekkel.
Pál apostol a következő szombaton visszatér a zsinagógába, hogy
beszéljen. Az Apostolok cselekedeteinek szerzője megjegyzi: „A következő
szombaton csaknem az egész város összegyűlt, hogy hallja az Isten szavát”. Úgy
tűnik, megismétlődik a jelenet, amit Márk írt le röviden a tömegről, amely a
kafarnaumi háznál gyűlt össze, hogy hallgassa Jézust. Elgondolkodtat minket ez
a jelenet: a mai városoknak talán még a tegnapiaknál is nagyobb szükségük van rá,
hogy meghallják az üdvösség szavát. A globalizált világ félelmet kelt, túl
nagy, az ember elveszti a talajt a lába alól, és akkor egyre jobban terjed a
félelem légköre, az emberek egyre jobban magukba fordulnak, és ennek
következtében kerítéseket, védelmi rendszereket építenek. És akkor növekszik az
irigység, a féltékenység, a veszekedések, amelyek meghiúsítják az evangélium
hirdetését, ahogy az Pállal is megesett a zsinagógában. A keresztény
igehirdetés története tele van hasonló példákkal: nem hiányzik belőle az
evangéliummal szembeni ellenállás sem, ez esetben éppen azok részéről, akiknek
elsőként kellene felelősséget érezniük az iránt, hogy közvetítsék a többieknek,
akik még nem hisznek. Pál úgy dönt, hogy a pogányokhoz fordul. Döntő pillanat
ez az első keresztény közösség életében. Pál döntése lelki és lelkipásztori
bölcsességéből fakad, amellyel „az idők jeleit” olvasni és értelmezni tudta. Megérti,
hogy a zsidók készek befogadni az evangéliumot, és azonnal reagál erre a
várakozásra. Sokan szívesen csatlakoznak a keresztény hithez. Lukács jogos
elégedettséggel írhatja le újra: „Elterjedt az Úr szava az egész környéken”.
Nagy Szent Gergely egyik kijelentését átértelmezve hozzáfűzhetjük: „Az írás
azokkal együtt növekszik, akik hallgatják”. Ez olyan lecke, amit nekünk is meg
kell tanulnunk saját korunkban. Egy végtelen nagy nép – vagy ha úgy tetszik,
sok nép – várja a megváltás szavát. Sürgős szükség van arra, hogy „az Úr szava
elterjedjen” a szívekben, hogy megvigasztalja őket.
Előesti imádság
