2Kor 4,7–15 – Evangélium, cserépedényben
7Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk és ne önmagunknak.8Mindenfelől szorongatnak minket, de agyon nem nyomnak; bizonytalanságban vagyunk, de nem esünk kétségbe; 9üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk; földre terítenek, de el nem veszünk;10állandóan hordozzuk testünkben Jézus halálát, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkben. 11Mert minket, élőket, szüntelenül halálra adnak Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen halandó testünkön.12Bennünk tehát a halál munkálkodik, bennetek pedig az élet.
13Mivel azonban a hitnek ugyanaz a lelke van bennünk, mint amiről írva van: »Hittem, azért szóltam«, mi is hiszünk, és ezért beszélünk. (Zsolt 116,10G) 14Hiszen tudjuk, hogy aki az Úr Jézust feltámasztotta, minket is fel fog támasztani Jézussal, és veletek együtt elébe állít. 15Mert minden értetek van, hogy a kegyelem bőséges kiáradása miatt egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére.
13Mivel azonban a hitnek ugyanaz a lelke van bennünk, mint amiről írva van: »Hittem, azért szóltam«, mi is hiszünk, és ezért beszélünk. (Zsolt 116,10G) 14Hiszen tudjuk, hogy aki az Úr Jézust feltámasztotta, minket is fel fog támasztani Jézussal, és veletek együtt elébe állít. 15Mert minden értetek van, hogy a kegyelem bőséges kiáradása miatt egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére.
Pál nem késlekedett magasztalni az apostoli
szolgálatot, mely Krisztus evangéliumának hirdetését jelenti az egész világ
számára, bár tudatában van saját és a mi gyengeségünknek is. Éppen emiatt mondja:
„Ez a kincsünk azonban cserépedényben van”. Jézus evangéliumát a tanítványok
szegényes kezébe, a szegény közösségre bízta. Az evangélium gazdagsága és a
tanítványok szegénysége közötti kontraszt egyértelműen bizonyítja, hogy a
szolgálat rendkívüli ereje nem emberi erőből, ügyességből, stratégiából
származik, hanem Istentől ered – és az apostol ennek fényében pillant vissza a
maga életére is. Megérti, hogy mindenféle üldözés, fenyegetés, veszély és
szorongatás ellenére Isten sohasem hagyta el őt. Ellenkezőleg, éppen az ő
életének gyengeségében lett „nyilvánvalóvá Jézus élete” (11). Pontosan a hit
az, ami megerősíti az apostolt az ellenségeskedéssel és a viszállyal szemben.
Pál ezért nem hátrál meg a nehézségek és veszélyek láttán, és mindig az
evangéliumot hirdeti: „Hittem, azért beszéltem” (13). Az Úr tanítványaiként mi
is megerősödünk a hit által, és meghívást kapunk arra, hogy életünkkel
mindenkinek az Úr Jézust adjuk tovább: életünkben Jézus életének kell
tükröződnie. Ebből fakad a felelősségünk is: nem akadályozhatjuk meg, hogy
Isten szava eljusson az emberek szívéhez. Az apostol arra buzdít, hogy ne
veszítsük el a lelkesedésünket, ne bátortalanodjunk el a gyengeségek és a bűn
láttán, amelyek életünket és a világ életét is terhelik. Ha egyfelől a test
elerőtlenedését tapasztaljuk, másfelől azon kell munkálkodnunk, hogy a belső,
lelki ember napról napra megújuljon. De a jelen szenvedések, különösen ha az
evangélium miatt érnek minket, nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely
majd megnyilvánul rajtunk (Róm 8,18).
A Szent Kereszt imádsága
