A Santa Maria in Trastevere bazilikában ma a békéért imádkoznak
2Kor 6,1–10 – Az evangélium ereje
1Mint munkatársak pedig intünk titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét. 2Mert ő mondja:
»A nekem tetsző időben meghallgattalak,
és az üdvösség napján megsegítettelek téged«.. Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja! (Iz 49,8) 3Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, 4hanem mindenben Isten szolgáiként viselkedünk: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongatásban, 5verésben, börtönben, zendülés közepette, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben, 6tisztaságban, tudásban, béketűrésben, kedvességben, a Szentlélekben, nem színlelt szeretetben, 7az igazság igéjében, Isten erejében; jobbról és balról az igazság fegyverzetében, 8dicsőségben és becstelenségben, gyalázatban és jó hírnévben; mint csábítók és mégis igazmondók; 9mint ismeretlenek és mégis ismertek; mint halálra váltak, és íme, mégis élünk; mint megvertek, de meg nem öltek; 10mint szomorkodók, és mégis mindig örvendezők; mint szűkölködők, és mégis sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincsen, és mindenük megvan.
»A nekem tetsző időben meghallgattalak,
és az üdvösség napján megsegítettelek téged«.. Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja! (Iz 49,8) 3Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, 4hanem mindenben Isten szolgáiként viselkedünk: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongatásban, 5verésben, börtönben, zendülés közepette, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben, 6tisztaságban, tudásban, béketűrésben, kedvességben, a Szentlélekben, nem színlelt szeretetben, 7az igazság igéjében, Isten erejében; jobbról és balról az igazság fegyverzetében, 8dicsőségben és becstelenségben, gyalázatban és jó hírnévben; mint csábítók és mégis igazmondók; 9mint ismeretlenek és mégis ismertek; mint halálra váltak, és íme, mégis élünk; mint megvertek, de meg nem öltek; 10mint szomorkodók, és mégis mindig örvendezők; mint szűkölködők, és mégis sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincsen, és mindenük megvan.
Pál ismét apostoli szolgálatáról beszél: nem
önmaga vagy saját jó híre miatt aggódik. Egyedül az fontos számára, hogy a
korintusiak elfogadják őt mint az Úr küldöttjét. És határozottan kéri: „Ne
vegyétek hiába az Isten kegyelmét”. Nem szabad késlekednünk: eljött a megfelelő
pillanat. Ráadásul az apostol számtalan nehézséggel nézett szembe azért, hogy
maradéktalanul beteljesítse szolgálatát. Föl is sorolja ezeket: verés, fogság,
lázadás, fáradság, virrasztás és böjt… De egyik sem tudta eltántorítani az
evangélium hirdetésének küldetésétől. Magára öltötte a tisztaság, megértés,
béketűrés, jóság, szentség és az őszinte szeretet szellemét, nem hagyott fel az
evangélium hirdetésével és a közösség szolgálatával. Az Úr által rábízott ige
volt ereje, támasza. Mondhatjuk, hogy Jézus külső javakban szűkölködő
tanítványai a belső gazdagság jeleit viselik magukon, ami, miközben továbbadják,
megtartja, sőt, megerősíti és kitágítja szívüket. Pál így ír: „Megnyílt nektek
az ajkunk, és kitárult felétek a szívünk, korintusiak”. Ám az apostol szívének
tágasságával szemben ott áll a korintusiak szűkkeblűsége: „Nem mi zárkóztunk el
előletek, hanem ti nem nyitottátok ki a szíveteket”. Ez a bezárkózás elkeseríti
az apostolt, mert akadályozza abban, hogy az evangélium hirdetésének éltető
kenyerét nyújtsa feléjük, és atyai szeretettel – ahogy az apa beszél a fiaihoz –
azt mondja nekik: „Ti is tegyetek úgy, mint én, tárjátok ki ti is a
szíveteket!” Ez az evangélium befogadásának feltétele. Ellenkező esetben „egy
igát húznak” a hitetlenekkel, akiket elsodor a világ önzése. Nincs
kompromisszum „Krisztus és Beliál” között, azaz Krisztus és a sátán között. A
megosztottság fejedelmének igája olyan teher, ami agyonnyomja az embert, míg az
evangéliumé „könnyű és édes” (Mt 11,30). Aki magára veszi, „Isten templomává”
válik, vagyis az Úr szeretetének és könyörületességének tanúságtevője lesz.
Imádság a békéért
