ApCsel 25,13–21 – Pál Agrippa király előtt
13Néhány nap múlva Agrippa király és Bereniké lejöttek Cézáreába, hogy Fesztuszt üdvözöljék. 14Mikor már több napja ott időztek, Fesztusz említést tett a királynak Pálról: »Félix itt hagyott egy fogoly férfit, 15akinek dolgában a zsidók főpapjai és vénei hozzám fordultak, amikor Jeruzsálemben voltam, és követelték az elítélését. 16Azt feleltem nekik: A rómaiaknak nem szokásuk, hogy elítéljenek valakit, amíg a vádlottat nem szembesítették vádlóival, és lehetőséget nem adtak neki az önvédelemre, hogy a bűntettek alól tisztázza magát.17Amikor ennek következtében minden késedelem nélkül idegyűltek, másnap az ítélőszékbe ültem, és elővezettettem azt a férfit. 18A vádlók előálltak, de nem hozakodtak elő semmi olyasmivel, amiből én gonoszat gyanítottam volna, 19csak holmi vitás kérdéseik voltak ellene a vallásuk dolgában, és valami meghalt Jézust illetően, akiről Pál azt erősítgette, hogy él. 20Mivel pedig én nem igazodom el az efféle kérdésben, azt mondtam, hogy akar-e felmenni Jeruzsálembe, hogy ezek ott ítélkezzenek felette. 21Pál azonban fellebbezett, hogy a császár ítélkezzen fölötte, őrizetben tartottam, amíg el nem küldöm a császárhoz.«
Lukács evangélista ide iktatja be annak a
találkozásnak a történetét, amely Pál és II. Agrippa király, valamint nővére,
Berniké között zajlik le, amikor utóbbiak Cezáreába érkeznek Fesztuszt
meglátogatni. Fesztusz összefoglalja Agrippa számára Pál perét. A helytartó
éles ésszel rögtön megragadja a probléma lényegét: a vádlott, Pál, azt állítja,
hogy egy bizonyos Jézus, akit a zsidók halottnak hisznek, valójában él. El kell
mondani, hogy valóban ez az apostol igehirdetésének lényege, amint számos
leveléből kiderül. Pál evangéliumának tartóoszlopa Jézus halála és feltámadása.
Ha hiszünk benne, hogy Jézus föltámadt a halálból, az azt jelenti, hogy
legyőzte a gonoszt és annak legfontosabb következményét, a halált. Ezért
nevezik őt Krisztusnak, Isten küldöttének és Úrnak. Minden alkalommal, amikor
kimondjuk: „Urunk, Jézus Krisztus”, ezzel megvalljuk, hogy a názáreti Jézust
Isten küldte el erre a földre, és őt itt Úrrá tette, vagyis olyanná, aki
uralkodik a rossz és a halál felett. Jézus lett az Úr. Ez a valódi keresztény
újdonság. Jézus feltámadása által az emberek élete már nem zárul le a földi
látóhatáron, hanem megnyílik egy új, elgondolhatatlanul szélesebb horizontra.
Ez a legnagyobb ajándék, amit Isten az emberiség számára adhatott. Ez annyira
igaz, hogy nagyszombaton az Egyház „szerencsés vétekről” énekel, vagyis Ádámnak
a vétkéről, amely lehetővé tette a Megváltó eljövetelét. Pál, azért, hogy
továbbadja ezt a reménységet, Jézus Krisztus evangéliumának lényegét,
mindenféle nehézséggel és veszéllyel nézett szembe, most pedig hosszú per vár
rá. Ott találjuk őt az első olyan tanítványok között, akik az életüket adták
azért, hogy tanúságot tegyenek az Úr feltámadásáról. Sok más ember lépett a
nyomukba az évszázadok során. Az új évezred kezdetét szintén jelentős mértékben
jellemzi a keresztény vértanúk sokasága. Ezek a testvéreink előttünk járnak,
hogy rámutassanak számunkra Krisztus szeretetének értékére és erejére, amely
elvezet addig, hogy odaadjuk életünket az Úrért és testvéreinkért.
A Szent Kereszt imádsága
