Június 27., csütörtök

Ter 16,1–12.15–16 – Izmael születése

Imádság az Egyházért

1Sárai pedig, Ábrám felesége nem szült neki gyermeket. Volt azonban neki egy egyiptomi rabszolganője, név szerint Hágár. 2Azt mondta Sárai Ábrámnak: »Íme, az én méhemet bezárta az Úr, hogy ne szüljek. Menj be hát a szolgálómhoz, hátha legalább az ő révén nyerek gyermeket!« Ábrám hallgatott Sárai szavára. 3Ő tehát vette Hágárt, az egyiptomi rabszolganőjét, tíz esztendővel azután, hogy Kánaán földjén megtelepedtek, és feleségül adta a férjének. 4Ábrám pedig bement Hágárhoz. Hágár, amikor látta, hogy fogant, lenézte asszonyát.
5Azt mondta erre Sárai Ábrámnak: »Igaztalanul jársz el velem! Én adtam öledbe a szolgálómat, s az, mióta látja, hogy fogant, lenéz engem. Ítéljen az Úr közöttem és közötted!« 6Ábrám azt felelte neki: »Íme, kezedben van szolgálód, tégy vele, ahogy tetszik.« Erre Sárai úgy megsanyargatta, hogy az megszökött. 7Amikor az Úr angyala így találta őt a pusztában, annál a vízforrásnál, amely a Súr felé vivő úton van, 8így szólt hozzá: »Hágár, Sárai szolgálója, honnan jössz és hová mégy?« Ő azt felelte: »Az úrnőm, Sárai színe elől menekülök.«9Az Úr angyala erre azt mondta neki: »Térj vissza úrnődhöz, s alázd meg magad a keze alatt!« 10Majd így folytatta az Úr angyala: »Úgy megsokasítom utódodat, hogy sokasága miatt meg sem lehet majd számlálni!«11Azután pedig így szólt az Úr angyala:
»Íme, fogantál, s fiút fogsz szülni.
Nevezd Izmaelnek,
mert meghallotta az Úr nyomorúságodat.
12Vadszamárhoz lesz hasonló:
kezet emel mindenkire,
s rá is kezet emel mindenki.
Valamennyi testvérével szemben
veri fel majd sátrait.«

15Hágár fiút szült Ábrámnak, ő pedig Izmaelnek nevezte fiát, akit Hágár szült neki. 16Nyolcvanhat esztendős volt Ábrám, amikor Hágár megszülte neki Izmaelt.

A Biblia nem söpri szőnyeg alá a nehézségeket és az élet problémáit. Isten nem hagy el soha, nézőpontja sokkal tágasabb a mi megszokott és biztosra vett kereteinknél. Olyan történettel van most dolgunk, amelyben két nő, Sára és Hágár állnak szemben egymással, akik így vagy úgy az Istennek Ábrahám számára megfogadott ígéretéért és áldásáért versengenek. Isten nem veszi le óvó kezét egyikükről sem, és legkevésbé tagadja meg védelmét attól, aki valóban gyenge. Most is itt van, hogy segítse Sárát és hogy megáldja Hágárt és az ő leszármazottait. Hágár, miután Sára megalázta, reményvesztett, menekül. Mégis elhagyatottságában meg tud nyílni Isten víziója számára, és képes megtapasztalni az ő együttérzését. Isten elküldi hozzá angyalát, hogy megvigasztalja, és újra reményt ébreszt benne. Az Úr nem hagy el senkit, aki hozzá fordul. A zsoltáros így énekel erről: „Ha apám és anyám el is felednének, az Úr akkor is fölemelne” (Zsolt 27,10). Hágár világra hozza fiát, és az angyal szavainak engedelmeskedve Izmaelnek nevezi el, ami annyit jelent: „az Úr meghallgatott szükségedben”. A muszlim hagyomány Izmael történetében az ígéret fiának születését látja beteljesedni. A feszültség miatt, amely ma erőszakkal fenyeget az iszlám világgal való kapcsolatban, nem szabad, hogy megfeledkezzünk a közös ősről, Ábrahámról.

Imádság az Egyházért