A zsidók a sávuót (pünkösd) ünnepét tartják
ApCsel 28,16–20.30–31 – Pál Rómában
16Mikor aztán megérkeztünk Rómába, megengedték Pálnak, hogy magánházban lakjon katonai őrizet mellett.17Harmadnapra összehívta a zsidók főembereit. Amikor összegyűltek, így szólt hozzájuk: »Testvérek, férfiak, nem tettem ugyan semmit sem a nép vagy az ősi szokás ellen, mégis megkötözve adtak át Jeruzsálemben a rómaiak kezébe. 18Miután vizsgálatot tartottak ügyemben, el akartak bocsátani, hisz nincs semmi főbenjáró vétkem. 19Mivel azonban a zsidók tiltakoztak, kénytelen voltam a császárhoz fellebbezni. Nem azért, mintha vádolnám valamivel nemzetemet. 20Emiatt kértem, hogy lássalak titeket és beszéljek veletek. Ezek a kötelek ugyanis Izrael reménysége miatt vesznek körül engem.«
30Ő pedig két álló esztendeig ott maradt bérelt szállásán, és fogadta mindazokat, akik hozzá betértek. 31Közben hirdette Isten országát, s bátran és akadálytalanul tanított Urunkról, Jézus Krisztusról.
Az Apostolok cselekedetei elbeszélésének a
végére értünk. Pál Rómában van. Bizonyos értelemben a jeruzsálemi közösség
Pállal és Péterrel átadja Rómának a küldetést, hogy a föld legszélső határáig
hirdesse a kereszténység üzenetét. Róma a két apostol jelenléte által az első
lesz a keresztény egyházak között, mely, ahogy Szent Iréneusz mondja, „elöl jár
a szeretetben”. Az Apostolok cselekedeteinek vége röviden leírja az evangélium
római átadását. Pál a küldetését házi őrizetben, egy magánházban kezdte,
jóllehet élvezte a római hatóságok jóindulatát. Pál azonnal hívatta a zsidó
közösség vezetőit. Jóllehet sokan nem fogadták el az igehirdetését, mégsem
voltak egészen ellenségesek vele szemben, sőt nagy toleranciáról tesznek tanúságot
vele kapcsolatban, és biztosítják arról is, hogy semmiben sem neheztelnek őrá.
Pál két évig maradt abban a házban, mely valószínűleg a zsidó negyed közelében
lehetett, és ami aztán missziós központtá vált. Pál testileg bilincsben volt,
mégis igen intenzív apostoli munkát végzett. Embereket fogadott házában,
prédikált nekik, imádkozott, és leveleket írt a távoli közösségeknek. Semmi,
még a bilincsek sem akadályozták meg abban, hogy az evangéliumot hirdesse.
Micsoda példa számunkra, akik bár minden eszközzel rendelkezünk, mégis
nehezünkre esik, sőt olykor meg is feledkezünk az emberek szívéhez szólni!
Lukács ezen a ponton hirtelen megszakítja az elbeszélést, mintha azt akarná
mondani, hogy itt veszi kezdetét a kereszténység elterjedése az egész világon.
Nem beszél Pál mártírhaláláról. Más forrásokból tudjuk, hogy Pál római
tartózkodásának második évében, az év vége felé megváltozott a politikai
hangulat a keresztényekkel szemben. Nero császár üldöztetéseket zúdított rájuk,
melyek során Pétert is és Pált is kivégezték. Lukács csak azt hangsúlyozza,
hogy Pál bátran hirdette a keresztény hitet. A fiatalember, aki a köpenyekre
vigyázott István megkövezése közben, de hallgatott Jézus hívó szavára, és a
világ útjait járta, „az evangéliumot hirdette és meggyógyította a betegeket”.
Római polgárként érkezett Rómába, vagyis a bilincsei ellenére világpolgárként,
ám Jézus tanítványának nagy szabadsága szerint élt.
Előesti imádság
