ApCsel 2,1–11; Zsolt 103; Róm 8,8–17; Jn 14,15–16.23b–26
Pünkösd ünnepén, ötven nappal húsvét után az
apostolok „ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak” (ApCsel 2,1).
Engedelmeskedtek Jézusnak, aki mennybemenetele előtt azt mondta nekik: „maradjatok
a városban, amíg erő nem tölt el benneteket a magasságból” (Lk 22,12). Az
apostolok még nem értették meg a Szentlélek ígéretét. Mégis folytatták
összejöveteleiket és közös imájukat. Jézus negyven napig volt velük mint
feltámadott, ennek ellenére a félelem fogva tartotta őket. És ekkor jön a
pünkösd, az ünnep, melynek során a zsidók arra emlékeztek, hogy Mózes megkapta
a törvény kőtábláit a Sínai-hegyen. Egy ősi héber szöveg azt írja, hogy amikor
Isten átadta Mózesnek a törvényt, „az Isten hangja a Sínain hetven nyelven
hangzott, hogy azt minden nemzet megérthesse”. Ami akkor még csak képileg
történt meg, Jeruzsálemben most valósággá változik. Amíg a tanítványok
közössége Máriával együtt imádkozott, szélzúgás támadt a házban, és teljesen
betöltötte. És a széllel együtt „lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és
leereszkedtek mindegyikükre”. A Szentlélek ereszkedett rájuk: és ettől a
pillanattól fogva azok az emberek, akik eddig meg voltak rémülve, és önmagukba
zárultak, megrázkódtak, mint akiket földrengés ért. Nem külső rengésekre kell
gondolni, hanem a szív és az elme gátjainak leomlására. Egy újfajta energia
vette birtokba őket, kimentek az utolsó vacsora terméből, és elkezdtek az
evangéliumot hirdetni mindazoknak, akik a téren össze voltak gyűlve. Lukács
írja, hogy voltak közöttük zsidók és „az ég alatt minden népből”. És Lukács
néven nevezi valamennyit egyenként, mintha ezzel valóban az egyetemességet
akarná bemutatni. Voltak ott zsidók, de a föld más népeiből is érkeztek az
ünnepre. Ezen a napon Isten szeretetének egyetemessége nyilvánvaló módon
mutatkozott meg.
Így kezdte az Egyház az első lépéseit, mint
egy, a föld minden népéhez küldött nép. A pünkösd az egyetemes küldetésnek ebbe
a misztériumába avat be bennünket. Az Úr „magasból való erővel tölt el” minket
is, szegény férfiakat és nőket, hogy Isten evangéliumáról minden népnek
beszélni tudjunk. Új energiával ajándékoz meg bennünket, hogy hatékonyan szólhassunk
Jézusról e világ embereinek. Ránk is leereszkednek azok a lángnyelvek, a nyelvek,
melyek képesek az evangélium hirdetésére, mert olyan tűzből vannak, ami éget és
átalakít. Igen, mert vannak szavaink, amelyek fölmelegítenek és megindítanak,
amelyek megváltoztatják a szívet és megvilágosítják az elmét, amelyek
megerősítik és támogatják azt, akinek erre szüksége van. Ránk is vonatkoznak
Jézus szavai, ahogy a tanítványaihoz fordult: „Vegyétek a Szentlelket, akinek
megbocsátjátok a bűneit, bocsánatot nyer; akinek nem bocsátjátok meg, az nem
nyer bocsánatot”. Az Úr erőt ad nekünk, hogy újra megkönnyüljünk,
megszabaduljunk és szeressünk. Az Úr elénk helyezte az egész világot. A pünkösd
arra szólít fel minket, hogy hagyjuk magunkat vezetni a Szentlélektől, hogy
hirdethessük mindenkinek az ő szeretetét.
Imádság az Úr napján
