ApCsel
8,23–28 – Apolló tevékenysége
23Mert azt látom, hogy a keserűség epéjében és a gonoszság kötelékében vagy.« 24Erre Simon azt felelte: »Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se érjen engem abból, amit mondtatok!« 25Ők pedig, miután tanúságot tettek és az Úr igéjét hirdették, visszatértek Jeruzsálembe. Közben a szamariaiak sok helységének hirdették az evangéliumot.
Az etióp férfi megkeresztelése
26Ezek után az Úr angyala így szólt Fülöphöz: »Kelj föl és menj délre, arra az elhagyatott útra, amely Jeruzsálemből Gázába visz le!« 27Az fölkelt tehát, és elment. S íme, egy etióp férfi, Kandakénak, az etiópok királynőjének hatalmas udvari tisztje és minden kincsének kezelője, aki Jeruzsálembe jött imádkozni,28visszatértében kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta.
Ez az egyetlen hely az Apostolok cselekedeteiben,
ahol szó van Apollóról. Pál szól róla a Korintusiaknak írt első levélben,
amelyet Efezusból küldött nekik harmadik térítő útján, vagyis azután, hogy
Apolló Korintusban tevékenykedett. Pál véleménye Apollóval kapcsolatban
megegyezik azzal, amit az Apostolok cselekedeteiben olvasunk vele kapcsolatban:
„ékesszóló és az Írásokban igen jártas ember volt”, apostoli tevékenységét „a
kegyelem kísérte”. Ugyanakkor tudunk róla, hogy Apolló ténykedése aggodalmat is
okozott az apostol számára, mivel két párt alakult ki a korintusi keresztények
között, amelyek közül az egyik Pállal tartott, a másik pedig Apollóval. Az
apostol, akit aggaszt a keresztény közösség megosztottsága, határozottan lép
fel, hogy a szakadás ne mélyüljön el. Így ír a korintusiaknak: „Mert mi Apolló?
Mi Pál? Szolgák csupán, akik által hívők lettetek, ahogy nekik az Úr megadta. Én
ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést az Isten adta” (1Kor 3,5). Azután még
hozzáteszi a következőket: „Ezeket, testvérek, miattatok alkalmaztam magamra és
Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: Ne többet annál, ami írva van! Senki se
kérkedjék az egyikkel a másik rovására” (1Kor 4,6). Fontos látnunk, milyen
szenvedéllyel védelmezi Pál apostol a keresztény közösség egységét. Levelében
dicséri Apolló igehirdetését, de figyelmezteti a keresztényeket, hogy a gőg,
amely mindig ott lappang a hívek szívében, méreggé válik, megosztja, és végül
tönkreteszi a közösséget. Jelentős Priscilla és Aquila tevékenysége is, akik
befogadják házukba Apollót, és segítenek neki, hogy még jobban megismerje az
evangéliumi üzenetet. Részt kell vennünk a közösség életében ahhoz, hogy megérthessük
az evangélium mély igazságát.
Előesti
imádság
