Az ortodox egyházak a mai napon ünneplik a pünkösdöt
Péld 8,22–31; Zsolt 8; Róm 5,1–5; Jn 16,12–15
János evangéliuma, amelyet az imént
hallottunk, Jézusnak az utolsó vacsora után elhangzott néhány szavát idézi fel.
Mennyi mondanivalója volt még számukra, mielőtt elbúcsúzott volna tőlük! Nem annyira
a rendelkezésére álló idő volt kevés, inkább a tanítványok nem voltak képesek rá,
hogy megértsék, amiket még mondott volna nekik. De Jézus biztosítja őket:
„Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes
igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a
jövendőt fogja hirdetni nektek.” A Lélek a tanítványokat Isten szíve felé, az ő
világa és élete felé fordítja, ami az Atya, a Fiú és a Szentlélek
szeretetközössége. Isten, a keresztények Istene (vajon hány keresztény hisz
Jézus Istenében?) nem monász, nem különálló, bár hatalmas és fenséges egység.
Jézus Istene három személyből álló család, amelynek egysége a szeretetből
fakad: annyira szeretik egymást, hogy eggyé válnak. Ez a felfoghatatlan értelmű
család belépett az emberi történelembe, hogy mindenkit elhívjon, családtaggá
tegyen. Igen, mindannyiunkat hív az Úr, hogy tagjai legyünk ennek az
egyedülálló Isten-családnak. A történelem kezdetén és végén az Atya, a Fiú és a
Szentlélek communiója, közössége áll. A Szentháromság távlata mindenkit magához
von, olyannyira, hogy Isten neve és a teremtés igazsága lesz maga a communio.
Ez a távlat kétségkívül a mai Egyház legégetőbb kihívása, és ez igaz minden keresztény
egyházra, és minden vallásra, minden emberre is. A szeretetben való élet
kihívása ez: hiszen ahol szeretet van, ott van Isten.
Imádság az Úr napján
