Június 25., kedd

Ter 13,2.5–18 – Ábrahám és Lót elválnak egymástól

Imádság az Úr anyjával, Máriával

2Ábrám igen gazdag volt jószágban, aranyban és ezüstben. 

5Lótnak azonban, aki Ábrámmal volt, szintén voltak juhnyájai, marhacsordái és sátrai. 6Így az a föld nem bírta el, hogy együtt lakjanak. Olyan sok jószáguk volt ugyanis, hogy nem lakhattak együtt. 7Ebből aztán veszekedés támadt Ábrám és Lót nyájainak pásztorai között. – Abban az időben még kánaániak és periziták laktak azon a földön. – 8Ábrám azt mondta tehát Lótnak: »Kérlek, ne legyen veszekedés közöttem és közötted, pásztoraim és pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk! 9Itt van előtted ez az egész föld: válj el tőlem, kérlek! Ha te mégy balra, akkor én jobbra tartok, ha te jobbra akarsz, akkor én balra megyek!«
10Felemelte tehát Lót a szemét, és látta, hogy az egész Jordán-környék, mindaddig, amíg Coárba jut az ember – ekkor még nem pusztította el az Úr Szodomát és Gomorrát –, mindenütt olyan bővizű, mint az Úr paradicsoma, és mint Egyiptom. 11Lót ezért a Jordán-környékét választotta magának, és keletre tért; így elváltak egymástól a testvérek. 12Ábrám Kánaán földjén maradt, Lót pedig a Jordán-környék városaiban telepedett meg, és Szodomában lakott. 13A szodomai emberek azonban nagyon gonoszak és igen bűnösök voltak az Úr előtt.

Isten ígéretei Ábrahámnak

14Az Úr azt mondta Ábrámnak, miután Lót elvált tőle: »Emeld fel szemedet, és arról a helyről, ahol most vagy, tekints északra és délre, keletre és nyugatra! 15Ezt az egész földet, amelyet látsz, neked és utódaidnak fogom adni örökre. 16Olyanná teszem utódodat, mint amilyen a föld pora: ha van ember, aki meg tudja számlálni a föld porszemeit, utódodat is meg tudja majd számlálni. 17Kelj fel, és járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked fogom adni!« 18Felszedte tehát Ábrám a sátrát, elment, és letelepedett Mamre Tölgye mellett, amely Hebronban van, s ott oltárt épített az Úrnak.

Ábrahám az ellentétek, a viták és a háborúk világában él. Ennek ellenére megmarad a hivatásnál, amit Isten bízott az emberekre: testvéreknek lenni egymás között. Ábrahámnak és Lótnak olyan gazdag volt, és akkora csordát birtokolt, hogy a terület, ahol éltek, nem volt túl alkalmas gondtalan együttélésre. Veszekedés tört ki Ábrahám és Lót pásztorai között. A testvériség veszélybe került. Már ez történt akkor is, amikor Káin nem fogadta el Ábel különbözőségét és gyengeségét, annyira nem, hogy végül megölte. Attól fogva minden gyilkosság egyben testvérgyilkosság. Az egyedüliség vágya könnyedén az egyetlenség vágyává változhat át. A következmény pedig a másik eltávolítása. Ábrahám, aki a béke és a testvériség embere, mivel az Úr szavát hallgatja és követi, Lóthoz fordul, és így szól hozzá: „Ne legyen vita köztem és közted… Nemde nyitva áll előtted az egész vidék? Válj el tehát tőlem: ha te balra mégy, én jobbra, ha te jobbra, én balra.” Ábrahám, hogy megvédje a testvériség értékét, és hogy így egységben éljenek, lemond arról a gyönyörű vidékről is, amit az Úr megígért neki, mivel azt a részt Lót akarta magáénak. Rendkívüli gesztus ez, amely mutatja Ábrahám erejét, hogy tudniillik a testvérét előbbre helyezi a saját érdekeinél. Ábrahám jól tudta, hogy a vita mindig az erőszak és a konfliktusok forrása. Ábrahám erejének rendkívüli példája ez, amelynek ma is meg kellene ihletnie az ő gyermekeit. A hívő arra kap meghívást – különösen ma –, hogy bármi áron megőrizze a népek közötti testvériséget. Lót Szodoma környékén telepedik le, amely város már akkor is gonosz és erőszakos volt, míg Ábrahám Kánaán felé vándorol tovább, az Úrral az oldalán. Igaz, nem tudhatja többé maga mellett a testvérét, de az Úr vele van. Sátrát Mamrében állítja föl, pontosan ott, ahol az Úr majd eljön, hogy meglátogassa.

Imádság az Úr Anyjával, Máriával