2Kor 8,1–9 – Gyűjtés a jeruzsálemi egyháznak
1Tudtotokra adjuk, testvérek, Isten kegyelmét, amelyet Makedónia egyházai kaptak,
Felhívás az adakozásra: 8,1-24
2hogy a nyomorúság sok megpróbáltatása között bőséges lett az örömük, és igen nagy szegénységükből megszületett jószívűségük túláradó gazdagsága. 3Mert tanúskodom róla, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, 4és kérvén-kérve igyekeztek meggyőzni minket, hogy részük lehessen a jótékonyságban és a szentek javára végzett szolgálatban. 5És reményünket felülmúlva önmagukat adták oda először az Úrnak, aztán pedig nekünk, Isten akarata szerint.
A gyűjtés befejezése Korintusban
6Ezért arra kértük Títuszt, hogy amint már megkezdte, fejezze is be nálatok ezt a jótékonyságot.
7Ezért, mint ahogy mindenben kitűntök: hitben, szóban, ismeretben, minden buzgóságban és a tőlünk kapott szeretetben, úgy tűnjetek ki ebben a jótékonyságban is. 8Nem parancsképpen mondom ezt, hanem hogy mások buzgósága által a ti szeretetetek őszinteségét is próbára tegyem. 9Hiszen ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: ő értetek szegénnyé lett, bár gazdag volt, hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek.
7Ezért, mint ahogy mindenben kitűntök: hitben, szóban, ismeretben, minden buzgóságban és a tőlünk kapott szeretetben, úgy tűnjetek ki ebben a jótékonyságban is. 8Nem parancsképpen mondom ezt, hanem hogy mások buzgósága által a ti szeretetetek őszinteségét is próbára tegyem. 9Hiszen ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: ő értetek szegénnyé lett, bár gazdag volt, hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek.
Pál úgy érezte, hogy adósa a jeruzsálemi
anyaközösségnek, amely különösen nehéz időket élt meg. Kétezer év elteltével ma
is sürgetőnek érezzük ezt a tartozást Jézus egész földjének drámája láttán. Pál
a megsegítésükre gyűjtést szervezett az általa alapított közösségekben; ezzel
pedig nemcsak a más közösségek, köztük a jeruzsálemi közösség iránti
szolidaritásra mutatott példát, hanem a többi apostollal való közösségérzésre
is. A keresztény közösség létrejöttében – ahogyan már az Apostolok cselekedeteiben
szereplő leírásból tudjuk, amely a közösség életét mutatja be – a
segítségnyújtásnak igen fontos szerepe volt. Azáltal, hogy részt vesznek a
gyűjtésben – így érezte ezt az igencsak szegény macedóniai közösség is –
rendkívüli kegyelemben részesülnek, mert a szükségben lévők iránti szeretet inkább
gazdagítja azt, aki ad, mint aki kap. Jézus is megmondta, ahogyan Pál idézi őt
az efezusi presbitereknek: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20,35).
A macedónok megértették az evangéliumi szeretet értelmét: nem csak adományokat
adtak, hanem – Pál szavaival élve – „És reményünket felülmúlva önmagukat adták
oda először az Úrnak, aztán pedig nekünk, Isten akarata szerint”. Az apostol a
szolidaritás példájaként mutatja be őket. Így kéri a korintusiakat: „Ezért, mint
ahogy mindenben kitűntök: hitben, szóban, ismeretben, minden buzgóságban és a
tőlünk kapott szeretetben, úgy tűnjetek ki ebben a jótékonyságban is”. A
keresztények számára a szeretet parancsa magának Jézusnak a példájából fakad,
aki „noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett”, hogy szegénysége által
mindannyian gazdaggá legyünk. A tanítványoknak az Úrra kell tekinteniük, hogy
megvalósuljon a javak cseréje, amely senkit sem hagy meg a szükségben. Ez a
keresztény testvériség lényege: közösség a hitben, amely konkrét
segítségnyújtássá és támogatássá is válik. Ahogyan a jeruzsálemi Egyházból
érkező igehirdetés a korintusiakat és más közösségeket is gazdagította
korábban, most az ő anyagi javaik enyhíthetik a jeruzsálemi közösség
nélkülözését, hogy senki se szenvedjen hiányt a legszükségesebbekből, és
mindenki egyenlően részesedjék az Úr kegyelmi ajándékaiból.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
