A nyugati és a keleti egyház Keresztelő János születésére emlékezik,
aki „a legnagyobb azok közül, akiket asszony szült”, és aki előkészítette az Úr
útját
Lk 1,57–66.80 – Keresztelő Szent János születése
57Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült. 58Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és együtt örvendeztek vele. 59Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. 60De az anyja így szólt: »Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.«61Erre azt mondták: »De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.« 62Megkérdezték tehát az apját, hogyan akarja őt nevezni. 63Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: »János a neve.« Mindnyájan elcsodálkoztak. 64Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve, megszólalt, és magasztalta Istent. 65Félelem szállta meg összes szomszédjukat, s e dolgok híre elterjedt Júdea egész hegyvidékén. 66Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: »Mi lesz ebből a gyermekből?« Mert az Úr keze volt vele.
80A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.
Az Egyház a mai napon Keresztelő János
születését ünnepli. Nagyon régi ünnepe ez az Egyháznak. Mária mellett
Keresztelő János az egyetlen olyan szent, akinek születéséről is megemlékezünk.
Mindkettejük életét csakis Jézusra hivatkozva lehet elmondani. Mindketten Jézusért
jöttek a világra: Mária azért, hogy anyja legyen, János pedig azért, hogy
előkészítse útját. Jánost Máriával együtt a bizánci ikonosztázon középen, a
Krisztust ábrázoló kapu két oldalán ábrázolják. Egyik az egyik oldalán, másik a
másikon – mindketten arra hívják a híveket, hogy fordítsák tekintetüket a
Megváltó felé. János azért jött a világra, hogy megmutassa az embereknek a
Jézushoz vezető utat. Az iszlám vallás is tiszteli: ereklyéjét a damaszkuszi
Omajjád-mecsetben is őrzik. Lukács evangélista János születését Jézuséval
párhuzamosan mondja el. Rajta is megpihent az Úr tekintete. Zakariásnak
megjelenik az angyal, miközben a templomban teljesíti szolgálatát, és hírül
adja neki fia születését. Ez a hír Zakariás számára teljes lehetetlenségnek
tűnik, hiszen felesége, Erzsébet idős már, és terméketlen. Az angyal azonban
hajthatatlan, s még a születendő gyermek nevét is meghagyja Zakariásnak:
„Jánosnak fogod nevezni” (ami azt jelenti: „kegyelmes az Isten”). És úgy is
lett. Gyermeke születésének pillanatában Zakariás újra megszólal, és a János
nevet adja fiának. E gyermek születése – amit Zakariás olyan csodálatosan
énekel meg ismert himnuszában, a Benedictusban, melyet az Egyház naponta
ismétel – új élet kezdetét jelzi a két idős szülőnek, pedig minden reményük
elveszett már, hisz Erzsébet meddő volt. A fiúgyermek azonban mindenekelőtt az
angyal szavának gyümölcse, neve pedig teljesen új: azért jön a világra, hogy
rámutasson Jézusra, s elvezesse hozzá kora embereit. Példája, tanúságtétele
nekünk is, és minden kor keresztényeinek szól: minden ember – ahogy a
Keresztelő is – Isten szeretetének gyümölcse, senki sem születik véletlenül.
Azért jöttünk a világra, hogy Jézus tanítványai legyünk, s hogy előkészítsük az
emberek szívét befogadására, aki a világ Megváltója.
Imádság a szentekkel
