2Kor 11,1–11 – Az ingyenesen hirdetett evangélium
1Bárcsak eltűrnétek tőlem egy kis ostobaságot! Kérlek, viseljetek el!
Pál önigazolása: 11,1-12,13
2Mert Isten féltékenységével vagyok féltékeny rátok. Eljegyeztelek ugyanis titeket egy férfival, hogy mint tiszta szüzet vezesselek Krisztushoz. 3De félek, hogy amint a kígyó félrevezette Évát álnokságával, úgy a ti értelmetek is elfordul a Krisztus iránti őszinte és tiszta odaadástól. 4Mert ha valaki jön, és más Krisztust hirdet, mint akit mi hirdettünk, vagy más Lelket fogadtok be, mint amit kaptatok, vagy más evangéliumot, mint amit elfogadtatok, azt igen jól eltűritek. 5Pedig azt hiszem, semmivel sem tettem kevesebbet a fő-fő apostoloknál,6mert ha járatlan vagyok is a beszédben, az ismeretben nem, hiszen azt mindenben és minden tekintetben megmutattam nektek.
7Vagy talán bűnt követtem el akkor, amikor önmagamat megaláztam, hogy titeket fölmagasztaljalak, mikor Isten evangéliumát ingyen hirdettem nektek? 8Más egyházakat fosztottam ki, támogatást fogadtam el tőlük, hogy titeket szolgálhassalak. 9Amikor nálatok voltam és szükséget szenvedtem, senkinek sem voltam a terhére, mert amiben hiányt szenvedtem, azt pótolták a Makedóniából jött testvérek, és mindenben vigyáztam, hogy terhetekre ne legyek, és vigyázni is fogok. 10Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ezen a dicsőségemen ezután sem engedek csorbát ejteni Achája vidékein.
11Miért? Azért, mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója!
7Vagy talán bűnt követtem el akkor, amikor önmagamat megaláztam, hogy titeket fölmagasztaljalak, mikor Isten evangéliumát ingyen hirdettem nektek? 8Más egyházakat fosztottam ki, támogatást fogadtam el tőlük, hogy titeket szolgálhassalak. 9Amikor nálatok voltam és szükséget szenvedtem, senkinek sem voltam a terhére, mert amiben hiányt szenvedtem, azt pótolták a Makedóniából jött testvérek, és mindenben vigyáztam, hogy terhetekre ne legyek, és vigyázni is fogok. 10Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ezen a dicsőségemen ezután sem engedek csorbát ejteni Achája vidékein.
11Miért? Azért, mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója!
Azok a „fő-fő apostolok”, akik Pált és
küldetését akarták hiteltelenné tenni, feltehetően olyan zsidókeresztények
voltak, akik magabiztosan vallották magukat a jeruzsálemi közösség eredeti
üzenete tolmácsolóinak. Még Pál hiányzó ékesszólását is gyalázták. Az apostol a
maga védelmében elsősorban azzal érvel, mennyire szereti a korintusiakat.
Szenvedélyes, már-már féltékeny szeretettel szereti őket. A közösséget Krisztus
jegyeseként ábrázolja, önmagát pedig apaként, aki felettük éberen virraszt és
őrködik, hogy a vőlegényhez tisztán vezethesse el őket. Hatásosan érzékelteti,
milyen mélyen átéli pásztori felelősségét. Mint jó atya, éber a virrasztásban,
mert attól tart, hogy megismétlődhet a földi paradicsom drámai jelenete, amikor
Évát megkörnyékezte a kígyó. Valóban, volt, aki hagyta magát elcsábítani a
kígyótól, ezektől a „fő-fő apostoloktól”, ahogyan ellenfeleit Pál gúnyosan
nevezi, és akik egy másik evangéliumot hirdetnek, nem azt, amit tőle hallottak.
Pál célja az, hogy megérintse hallgatói szívét, s megnyerje őket Krisztusnak.
Ez a nyereség az ő igazi fizetsége, az egyetlen dolog, amire számít. Ezért nem
is kér semmiféle juttatást a korintusiaktól. Segítséget kapott más
közösségektől: „Más egyházakat fosztottam ki, amikor tőlük támogatást fogadtam
el, csak hogy nektek szolgálhassak”. Az apostolokat és a misszionáriusokat
általában a közösség tartotta el. Pál is ismerte ezt a szokást, de ebben a
városban szándékosan nem akart élni vele, sőt, dicsőség és erő volt számára
abban, hogy fizetség nélkül hirdette az evangéliumot Korintusban. Ezt a
közösség iránti figyelem és szeretet jelének szánta. Az apostol szavaiban
lángol a szeretet az evangélium és a közösség iránt, amelyért oly sokat és
teljesen ingyen fáradozott, kizárólag atyai szeretetből; írja is, hogy ez a
szeretet annyira erős, hogy semmi sem változtathatja meg. Ez a szenvedélyes
apostoli szeretet mindannyiunk számára felhívás, melyet az Isten szava tár ma
elénk, hogy mi is magunkévá tehessük.
Imádság az Egyházért
