ApCsel
22,30–23,11 – Pál a főtanács előtt
30Másnap aztán tüzetesebben meg akarta tudakolni, hogy a zsidók mivel vádolják. Eloldoztatta őt, összehívta a papokat és az egész főtanácsot, azután elővezette Pált, és eléjük állította.
1Pál a főtanács felé fordult, és így szólt: »Férfiak, testvérek! Mind a mai napig maradéktalanul jó lelkiismerettel jártam az Úr előtt.« 2Ananiás főpap erre megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék őt szájon. 3Pál ekkor így szólt hozzá: »Megver téged Isten, te fehérre meszelt fal! Leülsz, hogy a törvény szerint ítélkezz rajtam, és a törvény ellenére parancsot adsz, hogy megüssenek!« 4Az ott állók azt mondták: »Az Isten főpapját szidalmazod?« 5Pál azonban így szólt: »Nem tudtam, testvérek, hogy ő a főpap. Hiszen meg van írva: ‘Ne átkozd néped fejedelmét!’« (Kiv 22,27) 6Mivel Pál tudta, hogy egy részük a szaddúceusok közül, a többi pedig a farizeusok közül való, felkiáltott a főtanácsban: »Férfiak, testvérek! Farizeus vagyok, és farizeusok fia! A reménység és a holtak feltámadása miatt állok törvény előtt.« 7Mihelyt kimondta ezt, nézeteltérés támadt a farizeusok és a szaddúceusok között, és a sokaság megoszlott. 8A szaddúceusok ugyanis azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig mindkettőt vallják. 9Lett erre nagy lárma. A farizeusok közül ugyanis néhányan felálltak, és harciasan kijelentették: »Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben! Lehet, hogy lélek, vagy angyal szólt hozzá.« 10Mivel a vita elfajult, az ezredes attól tartott, hogy szétszaggatják Pált. Kiadta tehát a parancsot, hogy a katonák jöjjenek le, ragadják ki közülük, és vigyék a várba.11A következő éjszakán pedig megállt mellette az Úr, és azt mondta neki: »Légy állhatatos, mert amint tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is.«
Pálról leveszik bilincseit, és a főtanács elé
vezetik, hogy tisztázzák, mi is a bűne. Az apostol „a főtanácsra szegezte
tekintetét”, és mivel bizonyos volt Isten segítségében, a „testvérek”
megszólítással fordult hozzájuk. Pál azt akarja bizonyítani, hogy ő az igaz
zsidó, és a keresztények a zsidó vallás valódi örökösei. Megpróbálja hát
összefoglalni, amit eddig elmondott saját védelmében. Hangsúlyozza, hogy
„tiszta lelkiismerettel élt” Isten előtt. A főpap szemtelennek találja Pál
válaszát, ezért megparancsolja, hogy üssék arcul, szinte hajszálra megismételve
így Jézus perének jeleneteit. Pál, aki belülről ismeri a szadduceusokat a
farizeusoktól elválasztó hitelvi különbségeket, a halottak feltámadásába vetett
hitét kidomborítva ügyesen egymás ellen játssza ki őket. Érvelése zűrzavart
okoz, hiszen a jelenlévők közül néhányan az apostol pártját fogják, és azt
mondják, ami annak idején Jézusról is elhangzott perében: „Semmi rosszat nem
találtunk ebben az emberben”. Az egyre fokozódó felfordulásban az ezredes úgy
gondolja, jobb lesz Pált visszavinni a cellájába, nehogy helyben fölkoncolják.
Az éjszaka folyamán Pál hallja, hogy mellé lép az Úr, és megjövendöli neki:
Rómában fogja hirdetni az evangéliumot. „Légy bátor! – mondja. – Mert ahogy
tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is.”
Pál útja immár világosan látszik: „Tanúságot kell tenned” – mondja Jézus, az
evangéliumot kell hirdetnie Rómában. Miközben a zsidók egymás közötti vitáik
foglyai maradnak, az apostol az Úrtól azt az utasítást kapja, hogy menjen
tovább: Jeruzsálemből Rómába. Értékes tanács ez annak, aki leragad a belső
vitáknál, és szem elől téveszti, hogy az Úr mindig megújuló szavának kell
engedelmeskednie.
Imádság
az Egyházért
