Jézus Szentséges Szívének ünnepe; Szent Iréneusz lyoni püspök és
vértanú (130–202) emléknapja – Anatóliából érkezett a mai Franciaország
területére, hogy hirdesse az evangéliumot
Lk 15,3–7 – Az elveszett bárány
3Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik: 4»Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja? 5Amikor megtalálja, örömében vállára veszi, 6hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: ‘Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!’ 7Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.
Az Egyház ma ünnepli Jézus Szent Szívét, a
liturgia pedig segít bennünket, hogy Isten szeretetének misztériumát Fiának
szívén keresztül szemlélhessük, aki mint Jó Pásztor nyilatkoztatja ki magát. A
pásztorkép nagyon kedvelt a próféták között is, Ezekiel így beszél róla:
„Nézzétek, magam gondoskodom nyájamról, és magam ügyelek rájuk. Visszahozom
őket mindenünnen… hazavezérelem őket. Izrael hegyein legeltetem őket, a
völgyekben és az ország lakott tájain.” (Ez 34,11.13.) Mintegy Ezekiel próféta
szavainak folytatásaképpen Lukács az evangéliumi olvasmányban megmutatja,
milyen nagy szeretettel van a jó pásztor, aki életét is kész odaadni értük.
Amint János evangéliumában mondja: minden egyes juhát szereti külön-külön (Jn
10,3), nem tömegként. Hiszen mindegyiknek ismeri hangját, nevét, történetét,
bajait. Mindegyiket szereti, és mindegyikben bízik. Olyan virtuális
tömegtársadalomban, mint a miénk, könnyedén előfordul, hogy az embert
elfelejtik, és névtelenségbe süllyed. Jézus szíve azonban nem feledkezik meg
senkiről, mindannyiunkat szeret, és névről ismer az Úr. Inkább mi távolodunk el
szeretetétől, fáradtak és elcsigázottak leszünk, mint az a tömeg, akiken
Jézusnak megesett a szíve, mert olyanok voltak, „mint a pásztor nélküli juhok”
(Mt 9,36). Ez a jó pásztor viszont a pusztán hagyja kilencvenkilenc juhát, és
eljön értünk. „Megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet” – írja
Ezekiel próféta (Ez 34,16). Jézus egyetlen juhát sem hagyja sorsára. Mindig
összegyűjti és megőrzi őket. S talán nem is egyszer előfordult már, hogy ott
kellett hagynia a többi kilencvenkilencet, hogy utánunk fusson, összeszedjen
bennünket, vállára vegyen, és visszavigyen az akolba.
A Szent Kereszt imádsága
