Mária, az Egyház Anyja ünnepe
János 19,25–34 – Az anya és a szeretett tanítvány
25Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna.26Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: »Asszony, íme, a te fiad!« 27Azután azt mondta a tanítványnak: »Íme, a te anyád!« És attól az órától magához vette őt a tanítvány.
28Ezután Jézus, aki tudta, hogy már minden bevégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: »Szomjazom!«29Volt ott egy ecettel teli edény. Ezért ecettel telt szivacsot tűztek egy izsópra, és a szájához nyújtották. 30Amikor Jézus az ecetet megízlelte, azt mondta: »Beteljesedett!« És fejét lehajtva kilehelte lelkét.
28Ezután Jézus, aki tudta, hogy már minden bevégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: »Szomjazom!«29Volt ott egy ecettel teli edény. Ezért ecettel telt szivacsot tűztek egy izsópra, és a szájához nyújtották. 30Amikor Jézus az ecetet megízlelte, azt mondta: »Beteljesedett!« És fejét lehajtva kilehelte lelkét.
Jézus temetése
31A zsidók pedig, mivel készületnap volt, kérték Pilátust, hogy törjék meg lábszárcsontjaikat, és vegyék le őket, hogy a testek ne maradjanak ott a kereszten szombatra, mert az a szombat nagy nap volt. 32Odamentek tehát a katonák, és eltörték a lábszárát először az egyik vele együtt keresztrefeszítettnek, aztán a másiknak. 33Amikor azonban Jézushoz értek, mivel látták, hogy ő már meghalt, nem törték meg a lábszárát, 34hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki.
Miután megünnepeltük pünkösd nagy ünnepét,
amely az Egyház történelmének kezdetét jelentette a világban, most az Egyházat
szemléljük, amely már a kereszt alatt, Jézus szenvedése és halála körül,
megkezdte létét. Ez az evangélium arra emlékeztet bennünket, hogy mindenhol,
ahol a kereszt alatt, az emberi szenvedés jelképe alatt létrejön a
tanítványoknak egy közössége, ott van az Egyház. És fölhangzanak Jézusnak
anyjához intézett szavai: „Asszony, íme a fiad” – és a tanítványhoz: „íme az
anyád”.
Jézus passiójának e szavai a mi életünkhöz is
szólnak, amely biztonságra, a problémák, még inkább a szenvedésnek és a gonosz
kihívásainak az elkerülésére vágyik. Az öreg Simeon így jósolt Máriának: „Neked
is tőr járja át a lelkedet” (Lk 2,35). Hagynunk kell, hogy a fájdalom
megérintse a szívünket, amint a kereszt alatt állunk, hogy befogadhassuk annak
a vigasztalását, amikor anyára, gyermekre, testvérekre és nővérekre találunk,
akik nem mondanak le rólunk, és nem hagynak el minket.
„Attól a pillanattól kezdve – mondja az
evangélium – házába fogadta őt a tanítvány.” Máriát, Jézus anyját közösségeink
házába fogadni annyit jelent, mint együtt lenni vele a világ keresztjei alatt,
mint a remény, egy új élet, az újjászületés jele, mint egy olyan új család
jele, amely pontosan ezekből az evangéliumi szavakból születik. Így válnak
tehát Mária és János példává a számunkra. János nem menekült el, egészen a
keresztig követte az Urat; nem keresett kényelmes menedékhelyet vagy ügyes
menekülőutakat, hanem pontosan oda ment, ahova a Jézus iránti szeretete és
odaadása vitte. Mária sem hagyta el a Fiát, a kereszt lábánál összegyűjti az ő
szavait, mintegy értékes kehelybe, mert ezekben a szavakban benne van Fiának
egész élete, szeretetének titka, amit nem akar csupán magának megőrizni, hanem
odaadja életét mindenkiért. Mária és János ezt megértették, és mindannyian
megtanulhatjuk tőlük, hogy ott álljunk azok mellett, akik szenvednek és akik
valódi szeretetet keresnek az életükben.
Imádság a szegényekért
