Július 11., csütörtök

Szent Benedek (†547) emléknapja, a nyugati szerzetesek atyjáé, aki a nevét viselő regulával vezeti őket

Péld 2,1–9 – Fiam, hallgasd meg apád tanítását!

Imádság az Egyházért

1Fiam! Ha megfogadod szavaimat
és megőrzöd magadnál parancsaimat, 2megnyitod füledet a bölcsességnek,
és szívedet az okosság megismerésére adod, 3sőt, ha hívod a bölcsességet,
és szívedet az okosságra hajtod, 4ha keresed azt, mint az ezüstöt,
és kutatod, mint a rejtett kincset: 5akkor megérted az Úr félelmét,
és megtalálod Isten tudását, 6mivel az Úr adja a bölcsességet,
s az ő szájából származik a tudás és az értelem. 7Ő rejt el üdvöt az igazak részére,
és pajzsa azoknak, akik jámborságban járnak. 8Megvédi az igazságosság ösvényeit,
és őrködik a jámborok útja fölött. 9Akkor megérted az igazságot és a törvényt,
az egyenességet és minden helyes utat,

Mély összhang van a Példabeszédek könyvének e szakasza és a ma ünnepelt Szent Benedek Regulája között. Ha elgondolkozunk ezeken a szavakon, az segít megérteni, hová vezet az Isten szavának meghallgatása. Benedek mint szerzetes a maga módján tiltakozik kora társadalma ellen, magányba vonul, hogy Isten szavának engedelmeskedve éljen. Szerzeteseinek azt mondta: „Semmit elébe ne tégy Krisztus szeretetének”. Az Isten szavának és szeretetének való engedelmességből született meg a szerzetesség tapasztalata, a „derék férfiak”, akiknek tanítványként az evangélium szabályozta életüket. Benedek Regulája azt írja: „Hallgasd meg, ó fiam, a mester parancsait, és hajlítsd hozzá szíved figyelmesen, fogadd a jóságos atya intéseit készségesen, és tettekkel teljesítsd, hogy visszatérj az engedelmesség fáradságos munkájával ahhoz, akitől elszakadtál az engedetlenség tunyasága által”. Az Isten szavának való engedelmesség nem magától jön, hanem munkával, fáradsággal jár. Azt mondja erről a Példabeszédek könyve: „megnyitva füledet a bölcsességnek s kitárva szívedet az okosságnak, igen, csak ha tudásért kiáltasz, és bölcsesség után sóvárog a hangod, ha mint ezüst után, úgy kutatsz utána, és mint a kincsnek, úgy keresed nyomát, akkor érted meg az Úrnak félelmét, s nyered el az Úrnak ismeretét. Mert csak az Úr adhat bölcsességet, az ő szájából származik tudás és értelem.” A hallgatásról úgy beszél, mintha valami kézzelfogható, fizikai dolog volna, a fül megnyitása, a szív kitárása, a mélyben – vagyis a szívben – kutatás a kincsért. És az evangéliummal fölfedezzük, hogy ez a valódi életbölcsesség: minden elé helyezni Krisztus szeretetét, vagyis úgy élni, hogy a legfontosabb számunkra szeretni, ahogyan ő szeretett minket, egészen addig, hogy az életét adta a kereszten.

Imádság az Egyházért