A Santa Maria in
Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak
Kiv 1,8–14.22 – Izrael
népe elnyomás alá kerül
8Közben Egyiptomnak új királya támadt, aki nem ismerte Józsefet. 9Ez azt mondta népének: »Íme, Izrael fiainak népe túl számos és túl hatalmas számunkra. 10Gyertek, nyomjuk el okosan, hogy ne sokasodjék tovább. Nehogy ellenségeinkhez szegődjön, ha háború támad ellenünk, ne harcoljon ellenünk, és ki se vonuljon erről a földről!« 11Munkafelügyelőket rendelt tehát föléjük, hogy nehéz munkával sanyargassák őket. Raktárvárosokat építettek a fáraónak: Pítomot és Rámszeszt. 12De minél inkább nyomorgatták őket, annál inkább sokasodtak és gyarapodtak. 13Ezért az egyiptomiak meggyűlölték Izrael fiait, és gyalázatosan megsanyargatták őket.14Megkeserítették életüket az agyag- és téglavetés kemény munkájával, és mindenféle olyan szolgálattal, amellyel a mezei munkában nyomorgatták őket.
22Erre egész népének megparancsolta a fáraó: »Ha fiú születik, vessétek mindet a folyóba, ha lány, hagyjátok mindet életben!«
A
Kivonulás könyvének elejével véget ér a pátriárkák története, és megkezdődik
Izrael népének története. Már nem József, Jákob fia a vezető Egyiptomban. Az új
fáraó fél attól, hogy megnövekszik a száma Izrael fiainak, a népnek, amelyet
idegennek tartanak. Le kell tehát igázni vagy el kell pusztítani őket. Az első
fejezet elbeszéli a fáraó döntését, hogy szolgaságba veti Izrael népét; nagyon
szigorú intézkedéseket hoz ellenük. Az első, hogy kényszermunkára – valódi
rabszolgaságba – küldik a zsidókat, hogy fölépítsenek két új várost, Pitomot és
Ramszeszt. Ám hiába volt a nehéz, kegyetlen munka, nem hozta meg gyümölcsét. A
szent szerző ironikusan számol be róla: „De minél jobban elnyomták őket, annál
jobban növekedett számuk, és szétterjedtek, ezért félelem fogta el őket Izrael
fiai előtt”. A fáraó ezért még drasztikusabb intézkedést rendelt el: „Minden
fiút, aki a hébereknél születik, vessetek a folyóba, de a lányokat hagyjátok
mind életben”. Most már nyilvánvaló, hogy le akarja igázni Izrael népét, sőt,
ki akarja irtani őket. Megtudjuk, hogy volt két asszony, akik „félték Istent” –
ahogyan gyakran írja a Szentírás –, és ők lettek a nép megmenekülésének
eszközei. Nyilvánvaló volt, hogy az Úr, és csakis az Úr irányítja népe
történetét. Ezek az asszonyok, akik ráadásul egyiptomiak voltak, megmentették
Mózest, a szabadítót a Nílus vizéből. Mi magunk is – akik gyengék vagyunk, mint
az a két asszony –, ha engedjük, hogy az Úr félelme vezessen, életet adhatunk
másoknak. Isten megáldja és termékennyé teszi azok életét, aki őt félve
szolgálják a szegényeket, a gyengéket.
Imádság a békéért
