Radonyezsi Szent
Szergij szerzetes, a Moszkva melletti Szentháromság–Szergij-kolostor (lavra)
alapítójának emléknapja; emlékezzünk Paul Schneider evangélikus lelkipásztorra
is, aki a nácik buchenwaldi lágerében halt meg 1939-ben
Kiv 3,13–20 – Isten
nevének kinyilvánítása
13Mózes azt felelte Istennek: »Íme, elmegyek Izrael fiaihoz, és azt mondom nekik: Atyáitok Istene küldött engem hozzátok! Ha ők akkor azt kérdezik tőlem: ‘Mi az ő neve?’ – mit mondjak nekik?« 14Isten erre azt mondta Mózesnek: »Én vagyok az, ‘Aki vagyok’.« Aztán azt mondta: »Ezt mondd Izrael fiainak: Az ‘Aki van’ küldött engem hozzátok!« 15Azután Isten azt mondta Mózesnek: »Ezt mondd Izrael fiainak: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökké, és ez az én emlékezetem nemzedékről nemzedékre. 16Menj el, és gyűjtsd egybe Izrael véneit, és mondd nekik: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene megjelent nekem, és azt mondta: Íme, meglátogattalak benneteket, és láttam mindazt, ami veletek Egyiptomban történt. 17Elhatároztam, hogy kivezetlek titeket Egyiptom nyomorúságából a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták földjére, a tejjel és mézzel folyó földre.18Ők hallgatni is fognak szavadra. Aztán menj be Izrael véneivel Egyiptom királyához, és mondd neki: Találkoztunk az Úrral, a héberek Istenével. Most elmegyünk háromnapi járásra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek! 19Ám én tudom, hogy Egyiptom királya nem fogja megengedni, hogy elmenjetek, csak ha erős kéz kényszeríti. 20Ki fogom tehát nyújtani a kezem, és megverem Egyiptomot azokkal a csodáimmal, amelyet közöttük véghezvinni szándékozom, azok miatt aztán majd elbocsát titeket. 21Ezt a népet pedig kedvessé teszem az egyiptomiak előtt, úgyhogy amikor kijöttök, nem jöttök ki üres kézzel. 22Az asszonyok kölcsön fognak kérni szomszédasszonyuktól és a lakótársnőjüktől ezüst- és arany holmikat és ruhákat. Ti pedig ráadjátok azokat fiaitokra és lányaitokra, s így kifosztjátok Egyiptomot.«
Mózes
még döntésképtelen, bizonytalan a rábízott feladatot illetően. Próbára teszi
Istent azzal, hogy megkérdezi a nevét. Biztos definíciót akar, olyan
bizonyosságot, amelyben benne van a válasz a világ számos kérdésére. Isten nem
utasítja vissza, még ha válasza talányos is. Mózes ezt a választ hallja: „Így
beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok.” Mi a jelentése
ennek a névnek? Nem kitérő, nehezen érthető válasz ez, és nem is elvont,
elméleti definíció. Bizonyos értelemben Isten nem válaszol. Vagy jobban mondva
valódi válasza a népéhez való közelsége: „Én vagyok az, aki veled van, aki
elkísér a szabadulás útján, aki veled lesz az ígéret földjén”. Isten neve
szorosan kötődik a történelemhez, személyes kapcsolatához népével. Nem lehet
Isten nevét elvont módon megismerni, mint valami igazságot, anélkül hogy benne
lenne az emberségünk, konkrét, látható élettapasztalatunk, ami oly erősen
meghatároz minket. Úgy is mondhatjuk, Isten akkor nyilatkoztatja ki magát,
amikor a történelemben kapcsolatba lép azokkal, akik befogadják; amikor közel
lép az emberekhez, különösen azokhoz, akik a leggyengébbek. Ő az, aki velünk
van, aki gondoskodik a népekről. Ábrahám, Izsák, Jákob Istene, olyan Isten, aki
azzal nyilatkoztatta ki magát, hogy irányította a benne hívő emberek életét,
akik meghallgatták és követték őt. Istent nem lehet másképp megismerni, csak
úgy, ha a mindennapok történetében bizalommal ráhagyatkozunk. Olyan Isten ő,
aki megment a szolgaságtól, hogy a népe megszabaduljon minden gonosztól, és magának
Istennek az életét élhesse.
Imádság az Egyházért
