Szent Illés
próféta emlékezete, aki elragadtatott az égbe, és Elizeusra hagyta köntösét
Kiv 12,37–42 – Izrael
útnak indul
37Aztán Izrael fiai elindultak Rámszeszből Szukkót felé, mintegy hatszázezer gyalogos férfi a gyermekeken kívül. 38Nagyszámú gyülevész nép is felment velük, valamint igen sok juh, marha, és mindenféle jószág.39Megsütötték a beáztatott tésztát, amelyet még Egyiptomból hoztak, és hamuban sült kovásztalan lepényeket készítettek belőle. Nem tudták ugyanis megkovászosítani, mert az egyiptomiak hajszolták őket, hogy menjenek, és nem engedték, hogy késlekedjenek. Így még útravaló eleséget sem készíthettek.
40Izrael fiainak egyiptomi tartózkodása négyszázharminc esztendeig tartott. 41Ennek elteltével, ugyanazon a napon kivonult az Úr egész serege Egyiptom földjéről. 42Ez az éjszaka az Úrnak szentelt virrasztás, amikor kivezette őket Egyiptom földjéről. Meg kell azt tartania Izrael minden fiának nemzedékről nemzedékre.
40Izrael fiainak egyiptomi tartózkodása négyszázharminc esztendeig tartott. 41Ennek elteltével, ugyanazon a napon kivonult az Úr egész serege Egyiptom földjéről. 42Ez az éjszaka az Úrnak szentelt virrasztás, amikor kivezette őket Egyiptom földjéről. Meg kell azt tartania Izrael minden fiának nemzedékről nemzedékre.
A
nép útra kel. Nincs húsvét anélkül, hogy kilépnénk, mozgásba jönnénk. Nincs új
élet, jövőbeli föld anélkül, hogy belevágnánk az útba, amely néha járhatatlan,
nehéz, próbatétel elé állít, de az ígéret földje felé vezet. Jézus is a föld
végső határáig küldi majd a tanítványait, hogy minden néphez elvigyék a
szeretet evangéliumát. Sürget az idő. Különösen sürget napjainkban, amikor a
globalizáció a piac szintjén közelítette egymáshoz a népeket, nem pedig a
testvériességben. Nem halogathatjuk, hogy hirdessük az örömhírt, amely megment.
Isten sietségre ösztönöz, mert tudja, hogy a gonosszal való cinkosság nem
ártatlan dolog. Isten sietségre ösztönöz, hogy népe meghallja a föld minden népének
kiáltását, főleg a szegények és kiselejtezettek végtelen népének kiáltását, ami
átjárja az egész földet. Ám az emberek mindig azt hiszik, hogy a szegények, a
rabok szenvedése várhat még. Ez a bibliai szakasz világosan megmutatja, hogy
nem egyedül szabadulunk meg. Sajnos a kereszténységet is megfertőzte az
individualizmus vírusa, amely elveszi annak értelmét, hogy egyetlen népet
alkotunk. A szabadságot is gyakran leszűkítik arra, hogy az embernek a saját
kis területét kell gondozni. Ily módon rabszolgái leszünk annak a fáraónak, aki
mindegyikünk szívében ott rejtőzik. Virrasztani kell, imádkozni és hallgatni az
Úr szavát. És ezt együtt is meg kell tennünk. Az egész teremtés várja a
húsvétot, az átmenetet a halálból az életbe. Engedjük, hogy Isten szava
vezessen, és keljünk útra a fényénél. Megmutatja az utat, amelyen járnunk kell.
Előesti imádság
