Szent Joachimnak
és Annának, az Úr nagyszüleinek ünnepnapja; emlékezünk minden olyan idős
emberre, akik szeretettel nyilvánítják ki hitüket a fiatalabbak felé; a Rómában
1992-ben pszichés betegségben elhunyt Maria emléknapja; vele együtt az összes
pszichés betegre emlékezünk
Kiv 20,1–17 – A
tízparancsolat, az Istennek kötött szövetség lényege
1Akkor Isten elmondta mindezeket a szavakat:
2»Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából.3Rajtam kívül más istened ne legyen! 4Ne készíts magadnak faragott képet, és semmiféle képmást arról, ami fenn van az égen, vagy lenn a földön, vagy a föld alatt, a vizekben! 5Ne imádd ezeket, és ne szolgáld őket, mert én, az Úr, a te Istened erős és féltékeny vagyok, és az atyák vétkét megtorlom gyermekeiken, és azok harmadik és negyedik nemzedékén, akik gyűlölnek engem! 6De irgalmasságot gyakorlok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsaimat.
7Ne vedd hiába az Úr, a te Istened nevét: mert nem hagyja büntetlenül az Úr azt, aki hiába veszi az Úr, az ő Istene nevét!
8Emlékezzél meg arról, hogy a szombat napját megszenteld! 9Hat napon dolgozzál, és végezd minden munkádat! 10A hetedik napon azonban az Úrnak, a te Istenednek szombatja van: semmiféle munkát se végezz azon se te, se fiad, se lányod, se rabszolgád, se szolgálód, se állatod, se a jövevény, aki a kapuidon belül van!11Hat nap alatt alkotta ugyanis az Úr az eget és a földet, a tengert, és mindazt, ami bennük van, a hetedik napon azonban megpihent, azért áldotta meg az Úr a szombat napját, és azért szentelte meg.
12Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked!
13Ne ölj!
14Ne paráználkodj!
15Ne lopj!
16Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen!
17Ne kívánd meg felebarátod házát!
Ne kívánd meg feleségét, se rabszolgáját, se rabszolganőjét, se marháját, se szamarát: semmijét se, ami az övé!«
A
tízparancsolat a Sínai-hegyen kötött szövetség középpontja. Két variánsa van:
amit most olvastunk, és a másik, amit a Második törvénykönyv ír le (5,6–21). Utóbbi
főként a szombatra vonatkozóan tér el. Mindkettő egy megállapítással kezdődik,
amely elmondja, ki az Úr, és ezzel megveti a törvény alapját: „Én vagyok az Úr,
a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről…” A törvény minden rendelkezése
az Istenbe vetett hiten és annak emlékezetén alapul, hogy Isten megszabadított.
A törvényt megtartani azt jelenti, elismerni Istent mint egyetlen Urat, nem
imádni hiábavaló bálványokat, megpihenni az Úrral szombat napján, tisztelni
Isten jelenlétét másokban, tisztelni minden formában. A törvény semmiképpen sem
csak a cselekvésről szól, hanem főleg az ember szívéről. A tíz felállított
parancsolat segítséget jelent ahhoz, hogy jó életet éljenek, távol minden
gonoszságtól. A törvény óva int olyan viselkedésmódoktól, amelyek rombolóan
hatnak saját életünkre és mások életére. A tízparancsolat ezért fejeződik ki
tiltások formájában: el kell kerülni azokat az utakat, amelyek nagyon
veszélyesek lehetnek. Azt is parancsolja: „ne kívánd”. Föltehetnénk a kérdést,
hogy lehet parancsolni a vágyaknak? De éppen ez Izrael ősi törvényének titka: a
bűn minden formája, az Istenről való megfeledkezés, a bálványimádás, a másik
megvetése, az erőszak, minden a szívben kezdődik, a vággyal. A törvény azért megy
el odáig, hogy a vágyaknak is parancsoljon, hogy megtisztítsa a szívet,
megváltoztassa érzéseit. Ügyeljünk tehát a vágyakra, a szív érzéseire, hogy
megegyezzenek Jézus Krisztuséival, ahogyan Pál írja a filippieknek (2,5).
A Szent Kereszt
imádsága
