Július 31., szerda

Kiv 34,29–35 – Mózes arca

Imádság a szentekkel

 29Amikor aztán Mózes leszállt a Sínai hegyéről, kezében a bizonyság két táblájával, nem tudta, hogy ragyog az arca az Úrral való beszélgetés miatt. 30Áron és Izrael fiai azonban meglátták, hogy sugárzik Mózes arca, ezért féltek a közelébe menni. 31Ő azonban hívta őket. Erre Áron is, a gyülekezet fejedelmei is odamentek hozzá. Miután velük már beszélt, 32odamentek hozzá Izrael fiai is mindnyájan, és ő megparancsolta nekik mindazt, amit az Úrtól a Sínai hegyén hallott. 33Amikor aztán befejezte beszédét, fátyolt borított az arcára. 34Ezt mindig levette, ha bement az Úrhoz, hogy beszéljen Vele, addig, amíg ki nem jött. Akkor aztán elmondta Izrael fiainak mindazt, amit az Úr parancsolt neki. 35Amikor kijött, látták, hogy sugárzik Mózes arca, ő azonban ismét eltakarta arcát, amikor hozzájuk szólt.

Mózes az imént jött le a hegyről, ahol újra megkapta a törvénytáblákat, azt a szót, amelynek irányítania kell népe életét. Miután a nép elhagyta, újra megkapta Isten nevének kinyilatkoztatását: „irgalmas és könyörülő Isten, hosszan tűrő, gazdag kegyelemben és hűségben”. Hogyne ragyogott volna Mózes arca, miután az Úrral beszélgetett? Háromszor hangzik el, hogy „arcának bőre ragyogott”. Amikor az ember meghallgatja Istent, sőt beszélget vele – hiszen ez történik, amikor hallgatjuk a szavát és elmélkedünk fölötte –, akkor az arcunk nem lehet más, mint ragyogó, mert átsugározza Isten szépségét, irgalmas jelenlétét. A mindig szomorú, haragos arcok nem Isten jelenlétének jelei! A lepel, amit az izraelitákkal folytatott beszélgetés közben arca elé tett, talán azért kellett, hogy megakadályozza, hogy az Istennel való találkozást kifejező ragyogó fény elvakítsa őket. Gondoljunk arra, hogyan telnek a napjaink, gondoljunk a találkozásainkra, és tegyük fel magunknak a kérdést: aki találkozik velünk, látja az arcunkon Isten fényét, Istenét, aki beszélt hozzánk? És gondoljunk arra, milyen nagy szükségük lenne másoknak is arra, hogy találkozzanak rajtunk keresztül Isten fényével, hogy meg tudják hallgatni őt, és emberségük is átalakulhasson.

Imádság a szentekkel