Szent Jakab
apostolnak, Zebedeus fiának emléknapja – az apostolok közül ő szenvedett
először mártírhalált, sírját Santiago de Compostelában tisztelik.
Máté 20,20–28 –
Jakab, Zebedeus fia
20Akkor Zebedeus fiainak az anyja odament hozzá a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit.21Jézus megkérdezte: »Mit kívánsz?« Az így válaszolt: »Rendeld el, hogy az én két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balodon üljön országodban.« 22Jézus ezt válaszolta: »Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én inni fogok?« Azt felelték neki: »Tudunk!« 23Ő erre azt mondta nekik: »A kelyhemből ugyan inni fogtok, de nem az én dolgom eldönteni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön. Az azoké lesz, akiknek Atyám készítette.«
24Amikor a többi tíz meghallotta ezt, nagyon megharagudott a két testvérre. 25Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: »Tudjátok, hogy a nemzetek fejedelmei uralkodnak a népeken, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. 26Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagy akar lenni köztetek, legyen a szolgátok, 27és aki első akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgálótok. 28Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.«
24Amikor a többi tíz meghallotta ezt, nagyon megharagudott a két testvérre. 25Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: »Tudjátok, hogy a nemzetek fejedelmei uralkodnak a népeken, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. 26Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagy akar lenni köztetek, legyen a szolgátok, 27és aki első akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgálótok. 28Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.«
Jézus
a Galileai-tó partján találkozott Jakabbal, és meghívta őt, hogy testvérével,
Jánossal együtt kövesse: Jakab – akit „idősebbnek” hívnak, hogy
megkülönböztessék a másik Jakabtól – Jézus hívásának azonnali meghallásával a
tanítványok életének útjára lépett. A többiekkel együtt ő sem értette mindig az
Úr szeretetének a saját életére vonatkozó tervét, és őt is, mint a többieket,
elfogta a kísértés, hogy valamiféle rendszert és abban a maga szerepét keresse.
Valójában tanítványnak lenni olyan, ami mindenekelőtt figyelmet, a Mester
meghallgatását igényli, nem pedig saját helyünk keresését. Sajnos tényleg
könnyű engedni a kísértésnek, hogy a magunk urai legyünk. És olykor alattomos
módon történik mindez, talán amikor próbáljuk – ahogy ma mondjuk –
megvalósítani önmagunkat. A Máté által elbeszélt jelenet arra mutat rá, milyen
nehézséget okoz mindannyiunknak az Úr követése. Az, hogy Jézus jobbján
foglalhasson helyet, nem egy ártatlan kérés volt a két fiú anyjának részéről.
És a többiek féltékeny válasza sem várat magára. Jézus türelmesen igazítja ki
őket, és továbbra is mindenkihez szól. Jakab, aki talán nem értette meg teljes
mélységében Jézus válaszát, nem szűnik meg követni, hallgatni őt, ki is
igazítja a Mester, amikor túl nagy buzgalmában az ég tüzét akarja ráküldeni a
szamariaiakra, akik nem akarták befogadni Jézust. A feltámadt Krisztussal való
találkozása és a Szentléleknek a szívébe való befogadása az evangélium tanújává
teszi Jakabot, egészen a mártíromságig. A hagyomány szerint ő volt az első
apostol, aki vértanúságot szenvedett. Azon a napon Jakab ugyanabból a kehelyből
ivott, mint Jézus. Élete olyan lett, mint a Mesteré: másokért áldozta föl. És
ez volt az, amit Ura kért tőle. A végsőkig engedelmeskedve Jakab véghez vitte a
küldetést, amit Jézus bízott rá.
Imádság az
apostolokkal
