Július 6., szombat

Ter 27,1–5.15–29 – Jákob megszerzi Izsák áldását

Előesti imádság

1Amikor Izsák megöregedett és a szeme elhomályosodott, úgyhogy már nem látott, hívatta idősebb fiát, Ézsaut, és azt mondta neki: »Fiam!« Ő azt felelte: »Itt vagyok!« 2Ekkor az apja azt mondta neki: »Látod, megöregedtem, s nem ismerhetem halálom napját. 3Fogd a fegyvereidet, a tegezt meg az íjat, menj ki a mezőre, és ha elejtesz valamit a vadászaton, 4készíts belőle nekem ételt, úgy, amint tudod, hogy szeretem! Aztán hozd el, hogy egyek, és megáldjon téged a lelkem, mielőtt meghalok!« 5Rebekka meghallotta, hogy Izsák a fiával, Ézsauval beszél. Mihelyt kiment Ézsau a mezőre, hogy zsákmányt ejtsen, és feláldozza.

 15aztán felöltöztette őt Ézsau legjobb ruháiba, amelyek nála voltak a házban, 16s a kecskegidák bőrével körülvette kezét, és befödte a csupasz nyakát. 17Aztán az ételt meg a kenyeret, amelyet készített, odaadta a fiának, Jákobnak a kezébe. 18Ő bement atyjához, és így szólt: »Atyám!« Az így válaszolt: »Hallgatlak! Ki vagy te, fiam?« 19Jákob erre azt mondta apjának: »Én vagyok elsőszülötted, Ézsau! Úgy cselekedtem, ahogy parancsoltad nekem. Kelj fel, ülj le, és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked.« 20Ám Izsák újra szólt a fiához: »Hogy találtad ezt ilyen hamar, fiam?« Jákob azt felelte: »Az Úr, a te Istened akarata volt, hogy hamar elém jöjjön, amit kerestem!« 21Izsák erre így szólt Jákobhoz: »Gyere csak ide, hadd tapogassalak meg, fiam, s hadd győződjem meg, te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy sem!« 22Ő odament apjához. Izsák megtapogatta, és így szólt: »A hang ugyan Jákob hangja, de a kéz az Ézsau keze!« 23Nem ismerte meg, mert a szőrös kezei jobban hasonlítottak Ézsaura. Meg akarta tehát őt áldani, ezért 24megkérdezte tőle: »Te vagy az én fiam, Ézsau?« Ő azt válaszolta: »Én vagyok.« 25Erre így szólt: »Akkor hozd ide nekem az ételt a vadászatodból, fiam, hogy megáldjon téged a lelkem!« Ő odavitte, s mikor azt elfogyasztotta, bort is nyújtott neki. Miután megitta, 26Izsák, az ő atyja azt mondta neki: »Gyere ide hozzám, és csókolj meg, fiam!« 27Ő odament, és megcsókolta. Erre aztán, mihelyt megérezte ruhái illatát, megáldotta őt ezekkel a szavakkal:
»Íme, olyan az én fiam illata,
mint a dús mező illata,
amelyet az Úr megáldott. 28Adjon neked Isten az ég harmatából
s a föld kövérségéből,
bőséget a gabonából és a borból. 29Népek szolgáljanak neked,
nemzetségek boruljanak eléd:
légy ura testvéreidnek,
és anyád fiai hajoljanak meg előtted.
Aki átkoz téged, legyen átkozott,
s aki megáld téged, teljen el áldással!«

Izsák megöregedett, és meg akarja áldani fiát; Ézsaut, az elsőszülöttet akarja áldásában részesíteni. Rebeka azonban, aki keserűséget érzett a lelkében, mert Ézsau két idegen feleséget hozott magának, ellenezte férje döntését. Kitervelte a csalást, hogy Jákob álljon Ézsau helyébe, és kapja meg apja áldását, ezzel az elsőszülöttséggel járó hatalmat. Ezután a szerző Ézsau érzéseit beszéli el, akit megfosztottak jogaitól: tele van gyűlölettel testvére iránt, elhatározza, hogy megöli. Jákob igyekszik jóvátenni a csalást; a történet később elbeszéli, hogy hétszer leborul testvére előtt. Isten mindenesetre nem teszi semmissé az áldást, amiben apja részesítette Jákobot, még ha csalás által jutott is hozzá. Nyilvánvaló, hogy ezek a törvények nem megfelelők, hiszen gyűlöletet és viszályt keltenek; csak a testvéri viszony helyreállítása hozhat békét. Ez az elbeszélés rávilágít arra, hogy Isten népének története nem mentes a problémáktól, sőt a csalás és a sportszerűtlenség is jelen van benne. Az Úr mindenesetre képes az üdvösség útján vezetni a népét akkor is, ha az emberek letérnek útjairól. Kiviláglik a történetből, hogy nem a nagyobb és erősebb fiú kapja az örökséget, hanem az, aki kisebb és gyengébb. Ez a logika idegen az emberektől, de gyakran találkozunk vele a Biblia lapjain.

Előesti imádság