MTörv 30,10–14;
Zsolt 18; Kol 1,15–20; Lk 10,25–37
„Mester...,
mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” (Lk 10,25.) Mások is fordultak már e
szavakkal Jézushoz, gondoljunk például a gazdag ifjúra. Jézus azt kéri a
törvénytudótól, hogy nyissa ki a Szentírást, és abban keresse a választ. És
valóban ott találja meg, a Második törvénykönyvben és a Leviták könyvében:
„Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből
és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat”. Ez a törvénytudó
azonban mindenki máshoz hasonlóan távolságot akar tartani attól, amit a szavak
jelentenek, ezért kifogást keres: „Kit tekintsek felebarátomnak?” Jézus nem
magyarázatokkal válaszol. Elbeszéli az irgalmas szamaritánus történetét.
Azokkal a szavakkal kezdi, amiket már oly sokszor hallottunk: „Egy ember
Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre
verték, és félholtan otthagyták.”
Sok
országban egyre több ilyen út van napjainkban. És sokan vannak, nagyon sokan
azok, akik átmennek a szegényekkel ellentétes oldalra, mint az a pap és a
levita tette. Jézus ezt a két példát mondja el; olyan emberekét, akik Isten
dolgaival foglalkoznak, ezzel hangsúlyozza annak botrányát, hogy elválasztjuk
Isten szeretetét a felebarát szeretetétől. Amikor az ember magával van eltelve,
csak magát hallja, és nincs benne együttérzés mások felé. Tapasztalatból
tudjuk, hogy szeretünk meghatódni magunktól, de nehezen esik meg a szívünk
másokon! A papnak és a levitának nem esett meg a szíve a félholt emberen, így
az magára maradt. De szerencsére arra járt a szamaritánus. Amint megpillantotta
a félholt embert, megesett rajta a szíve, írja az evangélista. Az együttérzés,
amiről Jézus beszél, nem kósza érzés, amely átsuhan az ember szívén, és aztán
mindent annyiban hagy. Nem, ez az együttérzés arra indította a szamaritánust,
hogy leszálljon a lováról, odamenjen, ellássa, még ha nem is orvos, fölvegye a
lovára, és elvigye egy fogadóba. Ebben a világ közönye ellen lázadó
szamaritánusban keresztények megannyi nemzedéke látta meg Jézust; az
evangéliumok leírják, hogy ő meggyógyította azokat, akiknek gyógyulásra volt
szükségük, megesett a szíve a fáradt, kimerült, elhagyatott tömegeken, amelyek
olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ha az Úr Jézus a jó szamaritánus,
mi vagyunk a fogadó fogadósai, akikre rábíznak sok félholt, kimerült,
megsebzett embert. Jézus ránk bízza azokat, akikről senki nem gondoskodik. És
mindennap újra elmondja: „Viseld gondját!”
Imádság az Úr
napján
