Július 10., szerda

Ter 41,55–57;42,5–7a.17–24a – Éhínség Egyiptomban

Imádság a szentekkel

55Amikor tehát megéheztek, a nép a fáraóhoz kiáltott, és élelmet kért tőle. Ő azt felelte nekik: »Menjetek Józsefhez, s amit ő mond nektek, azt cselekedjétek!« 56Amikor aztán súlyosbodott az éhínség Egyiptom egész földjén, József megnyitotta az összes gabonatárolót, és adott az egyiptomiaknak, mert őket is sújtotta az éhség. 57Erre minden ország Egyiptomba ment, hogy eleséget vásároljon Józsefnél, mivel az éhínség egyre súlyosabb volt az egész földön.

5Bementek tehát Izrael fiai Egyiptom földjére, másokkal együtt, akik szintén odamentek vásárolni, mert éhség pusztított Kánaán földjén. 6József volt tehát a kormányzó Egyiptom földjén, és az ő engedélyével adták el a gabonát a népeknek. Amikor aztán testvérei leborultak előtte, 7megismerte őket, de mintha idegenek lettek volna, keményen szólt hozzájuk, és megkérdezte tőlük: »Honnan jöttetek?« 

17Azzal fogságba vetette őket, három napra.18Harmadnapon azonban kihozatta őket a börtönből, és így szólt hozzájuk: »Tegyétek meg, amit mondok, s akkor életben maradtok! Hiszen félem én Istent! 19Ha békességes emberek vagytok, maradjon egyik testvéretek megkötözve a börtönben! Ti pedig menjetek, vigyétek el házatoknak a gabonát, amelyet vettetek! 20Aztán hozzátok el hozzám legkisebbik öcséteket, hogy meggyőződhessem szavaitokról, és meg ne haljatok!«
Úgy tettek tehát, amint mondta. 21Egymás közt azonban így szóltak: »Méltán szenvedjük ezeket, mert vétkeztünk öcsénk ellen! Láttuk lelke szorongását, amikor rimánkodott nekünk, de nem hallgattuk meg, azért jött ránk ez a nyomorúság!« 22Egyikük, Rúben, így szólt: »Nem megmondtam-e nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen? De ti nem hallgattatok rám! Lám, most számon kérik a vérét!« 23Nem tudták ugyanis, hogy József érti őket, mert tolmács segítségével beszélt velük. 24Erre ő egy kissé elfordult és sírt.

Ez a bibliai szakasz József történetéhez tartozik, akit testvérei eladnak, és a fáraó az egyiptomiak vezetésére fogadja föl. Az éhínség újra közel hozta egymáshoz a testvéreket, akiket megosztott a féltékenység, mint a tékozló fiú esetében is történt, aki akkor talál vissza önmagához és az apai házhoz, amikor a legnehezebb helyzetben van, az éhenhalás küszöbén. József bőségben él. Neki van kenyere, miközben az éhínség sokak életét meggyengíti, lerombolja. József nem csak az egyiptomiaknak ad el gabonát, hanem mindenkinek, akit az éhínség sújt. A szolidaritás lelkülete nemcsak azt teszi lehetővé József számára, hogy enyhítse az éhezők szenvedését, hanem azt is, hogy megtalálja a testvéreit. Ez a kiindulópontja számára is annak, hogy újra felépítse a megszakadt kapcsolatokat. A felebarát iránti szeretet mindig segít abban, hogy újra fölfedezzük a testvériességet. József nem fedi fel magát azonnal a testvérei előtt. A kiengesztelődés nem egyszerű érzés, szükség van hozzá arra, hogy bejárjuk szívünk megváltoztatásának útját. És akkor József próbára teszi testvéreit. Ily módon segít nekik is, hogy újra átéljék a helyzetet, ami annyi szenvedést okozott neki, és amit ők is nehéz súlyként cipeltek szívük mélyén. József története emlékeztet Jézuséra, aki kiengeszteli egymással a testvéreket, és olyan kenyeret ad nekik, ami megmenti őket. Jézus segít a tanítványoknak, hogy megszabaduljon a szívük a bűn súlyától. Tudja, mi az, ami elnehezíti a szívet, és úgy segít nekünk ennek megértésében, hogy nem aláz meg, nem nyom agyon közben: irgalmassága és bocsánata segítségével nemcsak hogy megszabadulunk a bűn súlyától, hanem segítséget kapunk ahhoz is, hogy megváltozzon a szívünk, megteljen az ő szeretetével.

Imádság a szentekkel