A Santa Maria in
Trastevere bazilikában a betegekért imádkoznak
Ter 18,16–33 – Ábrahám
közbenjárása
16Azután a férfiak felkeltek onnan, elindultak, és Szodoma felé fordították a szemüket. Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje őket. 17Így szólt ekkor az Úr: »Eltitkoljam-e Ábrahám előtt, amit tenni akarok? 18Mert ő nagy és igen hatalmas nemzetté lesz, benne nyer áldást a föld minden nemzete. 19Hiszen azért ismertem meg, hogy megparancsolja fiainak és háza népe utódainak, hogy tartsák meg az Úr útját, és cselekedjenek a jog és az igazság szerint, hogy az Úr így teljesítse Ábrahámért mindazt, amit mondott neki.« 20Azt mondta tehát az Úr: »Szodoma és Gomorra ellen sok a panasz és jajkiáltás, és a bűnük igen súlyos. 21Lemegyek hát, és megnézem, hogy megtudjam, vajon teljesen a hozzám szállt kiáltás szerint cselekedtek-e vagy sem!«
22Erre a férfiak megfordultak, és lementek Szodomába. Ábrahám azonban továbbra is az Úr előtt maradt.23Eléje járult, és azt mondta: »Hát elpusztítod az igazat a gonosszal együtt? 24Ha ötven igaz van abban a városban, azokat is elpusztítod, s nem kegyelmezel meg annak a helynek az ötven igazért, ha van benne annyi?25Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedj, s megöld az igazat a gonosszal együtt, s úgy járjon az igaz, mint a gonosz! Távol legyen tőled! A mindenség Bírája ne tenne igazságot?« 26Azt mondta erre neki az Úr: »Ha találok Szodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek.« 27Erre Ábrahám azt válaszolta: »Ha már egyszer elkezdtem, hadd szóljak Uramhoz, noha por és hamu vagyok. 28Hátha öt híja lesz az ötven igaznak? Negyvenötért már eltörlöd az egész várost?« Erre ő azt mondta: »Nem törlöm el, ha találok ott negyvenötöt.« 29Erre ismét szólt hozzá: »És ha csak negyven lesz, mit teszel?« Ő azt mondta: »Nem sújtom a negyvenért.« 30»Kérlek – folytatta –, ne haragudj, Uram, hogy szólok: És ha csak harmincat találsz?« Azt felelte: »Nem teszem meg, ha találok ott harmincat.« 31»Ha már egyszer elkezdtem – mondta –, hadd szóljak Uramhoz: Hátha csak húsz lesz?« Azt mondta: »Nem pusztítom el a húszért.« 32»Könyörgök – folytatta –, ne haragudj, Uram, hogy még egyszer szólok: Hátha csak tíz lesz?« Erre azt mondta: »Nem törlöm el a tízért.«
33Amikor az Úr befejezte a beszélgetést Ábrahámmal, az Úr elment, Ábrahám pedig visszatért lakóhelyére.
22Erre a férfiak megfordultak, és lementek Szodomába. Ábrahám azonban továbbra is az Úr előtt maradt.23Eléje járult, és azt mondta: »Hát elpusztítod az igazat a gonosszal együtt? 24Ha ötven igaz van abban a városban, azokat is elpusztítod, s nem kegyelmezel meg annak a helynek az ötven igazért, ha van benne annyi?25Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedj, s megöld az igazat a gonosszal együtt, s úgy járjon az igaz, mint a gonosz! Távol legyen tőled! A mindenség Bírája ne tenne igazságot?« 26Azt mondta erre neki az Úr: »Ha találok Szodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek.« 27Erre Ábrahám azt válaszolta: »Ha már egyszer elkezdtem, hadd szóljak Uramhoz, noha por és hamu vagyok. 28Hátha öt híja lesz az ötven igaznak? Negyvenötért már eltörlöd az egész várost?« Erre ő azt mondta: »Nem törlöm el, ha találok ott negyvenötöt.« 29Erre ismét szólt hozzá: »És ha csak negyven lesz, mit teszel?« Ő azt mondta: »Nem sújtom a negyvenért.« 30»Kérlek – folytatta –, ne haragudj, Uram, hogy szólok: És ha csak harmincat találsz?« Azt felelte: »Nem teszem meg, ha találok ott harmincat.« 31»Ha már egyszer elkezdtem – mondta –, hadd szóljak Uramhoz: Hátha csak húsz lesz?« Azt mondta: »Nem pusztítom el a húszért.« 32»Könyörgök – folytatta –, ne haragudj, Uram, hogy még egyszer szólok: Hátha csak tíz lesz?« Erre azt mondta: »Nem törlöm el a tízért.«
33Amikor az Úr befejezte a beszélgetést Ábrahámmal, az Úr elment, Ábrahám pedig visszatért lakóhelyére.
„Titokban
tarthatom-e Ábrahám előtt, amit tenni készülök?” – Isten úgy érzi, nem tud
anélkül cselekedni, hogy meg ne ossza barátjával az emberiséget érintő döntéseit.
Azt akarja, hogy Ábrahám közvetlenül részt vegyen üdvösségről alkotott
tervében. Közben pedig az egekig hallatszott a panasz a bűnbe esett Szodoma és
Gomorra miatt. És Isten, amint gyakran olvassuk a zsoltárokban, meghallgatja a
szegények, a gonoszság és az erőszak által elnyomottak kiáltását. Eldönti
tehát, hogy lerombolja a két várost, amelyek a gonosz és az igazságtalanság
szimbólumai voltak. Amikor Isten megosztja vele a város lerombolásának tervét,
Ábrahámban felébred az együttérzés, és meg akarja védeni az elítélt várost. És
olyan kitartással jár közben barátjánál, hogy meggyőzi, álljon el a tervétől.
Hosszan, ügyesen és kitartóan jár közben. Hat alkalommal kéri kitartóan az
Urat, hogy ne rombolja le a várost és vele együtt az abban lakó igazakat, akkor
sem, ha kevesen vannak. Az Ábrahám által felsorolt igazak száma tízre csökken.
És Isten kész megbocsátani az egész városnak csupán azért a tíz igazért! Ez a
történet mindenekelőtt azt mutatja meg, mekkora ereje van az imádságnak, amely
még magának Istennek a döntését is képes megváltoztatni. Jobban tudatában kell
lennünk az imádság erejének, ami birtokunkban van: Isten közbeléphet, hogy
legyőzze az erőszakot és a gonoszt, megmentse városainkat. Arra van szükség –
és ez a történet másik tanítása –, hogy imádkozzunk az Úrhoz világunk
városaiért, amelyeket gyakran sújt korrupció és konfliktusok. A keresztények –
ha kevesen vannak is, mint napjaink metropoliszaiban – imádságukkal
megállíthatják a gonosz erőszakot. Döntő jelentőségű szolgálat ez napjainkban:
a keresztények közös imádsága városainkért meghozza a béke és az egyetértés
gyümölcsét.
