Floribert Bwana Chuira, a Sant’Egidio közösség fiatal
kongói tagjára emlékezünk, akit ismeretlenek 2007-ben megöltek Gomában, mert
nem hagyta magát megvesztegetni
Ter 28,10–22a – A létra, mely összeköti az eget és a
földet
10Jákob tehát elindult Beersebából, és Hárán felé tartott. 11Eljutott egy helyre, és ott, amikor a nap leszállt, le akart pihenni. Fogott tehát egy ott heverő követ, a feje alá tette, és elaludt azon a helyen. 12Álmában azt látta, hogy egy létra áll a földön, a teteje pedig az eget éri, és Isten angyalai fel és le járkálnak rajta. 13Az Úr a létrára támaszkodott, és azt mondta neki: »Én vagyok az Úr, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsáknak Istene! A földet, amelyen alszol, neked és utódodnak fogom adni. 14Annyi utódod lesz, mint a föld porszeme. Kiterjedsz nyugatra és keletre, északra és délre. Benned és utódodban nyer áldást a föld minden nemzetsége. 15Íme, én veled leszek, és őrződ leszek, bárhová mégy, és visszahozlak erre a földre. Nem hagylak el, amíg nem teljesítem mindazt, amit mondtam!« 16Amikor Jákob felébredt az álomból, így szólt: »Valóban az Úr van ezen a helyen, és én nem is tudtam!« 17Aztán megrémülve azt mondta: »Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja!« 18Ezért Jákob, amikor reggel felkelt, fogta a követ, amelyet a feje alá rakott, és felállította emlékjelül, majd olajat öntött rá. 19Azt a várost pedig elnevezte Bételnek – azelőtt Lúzának hívták. 20Fogadalmat is tett Jákob, ezekkel a szavakkal: »Ha velem lesz az Úr, és megőriz az úton, amelyen járok, ha ad nekem kenyeret, amit megeszem, és ruhát, amit felveszek, 21s ha szerencsésen visszatérek atyám házába: az Úr lesz az én Istenem. 22Ezt a követ pedig, amelyet emlékjelül ideállítottam, Isten házának fogják hívni.
Egy létra köti össze az
eget a földdel – ez Jákob és minden ember álma. Földünk gyakran kemény, mint az
a kő, amelyikre Jákob lehajtja a fejét. Isten azonban elküldi angyalait, akik fölmennek
arról a helyről az Úr felé, hogy Jákob ne zárkózzon be szűk világának
látóhatárába. A föld, amelyen élünk, sokszor kemény, de nem átkozott föld; a
világ, amely körülvesz minket, megél nehéz pillanatokat, de nincs pusztulásra
ítélve. Isten reménnyel tekint a világra, és megáldja a földet, hogy
megtermékenyítse, és megvalósuljon rajta terve. A hívők pedig meghívást kapnak,
hogy vegyenek részt ebben az álomban, amit a föld minden népéért szőtt,
különösen azokért, amelyeknek nehéz, fájdalmas a sorsa. A hívő ember felismeri
az Úr jelenlétét a föld minden népében – Athenagorasz pátriárka szerette
mondani, hogy „minden nép jó” –, és az üdvösségüket akarja. Isten az emberek
között vett hajlékot magának. A hívők közösségét arra hívja, vegyenek szállást
a népek szívében, hogy segítsék őket a béke útjára térni. Ez az út minden nép
számára a kapu, amely Isten országára nyílik. A hívők arra kapnak meghívást,
hogy a föld népeivel együtt járjanak az útjukon, és föl-le járnak értük föld és
ég között. Imádságaikkal teszik ezt, amelyekkel az éghez fohászkodnak a
békéért; az evangéliumi szavakkal, amiket közvetítenek minden népnek, hogy az
igazságosság és a béke útjára irányítsák őket. Jákob – a hívők példaképe –
megtanít minket arra, hogy ismerjük föl Isten jelenlétét a népek között, és
munkálkodjunk azon, hogy ennek a jelenlétnek mindenki a tudatában legyen. És
mindenki a békéért tevékenykedjen!
Imádság a szegényekért
