Ter 22,1–19 –
Ábrahám áldozata
1Miután mindezek megtörténtek, Isten próbára tette Ábrahámot. Megszólította őt: »Ábrahám!« Ő azt felelte: »Itt vagyok!« 2Isten akkor azt mondta neki: »Vedd egyszülött fiadat, Izsákok, akit szeretsz, és menj el a Mória földjére. Áldozd fel ott egészen elégő áldozatul az egyik hegyen, amelyet majd mutatok neked!«3Erre Ábrahám kora reggel felkelt, megnyergelte szamarát, maga mellé vette két szolgáját és a fiát, Izsákot, s miután fát hasogatott az egészen elégő áldozathoz, elindult arra a helyre, amelyet Isten mondott neki. 4A harmadik napon, amikor felemelte szemét, meglátta azt a helyet a távolban. 5Azt mondta erre szolgáinak: »Várjatok itt a szamárral; én meg a gyermek elmegyünk amoda, s miután imádkoztunk, visszatérünk hozzátok!« 6Vette tehát az egészen elégő áldozathoz való fát, feltette a fiára, Izsákra, ő pedig a tüzet és a kardot vitte a kezében. Amint így ketten együtt mentek, 7azt mondta Izsák az apjának, Ábrahámnak: »Apám!« Ő válaszolt: »Mit akarsz, fiam?« »Íme – mondta a fiú –, itt a tűz meg a fa, de hol van az egészen elégő áldozat?«8Ábrahám azt felelte: »Fiam, Isten majd gondoskodik magának egészen elégő áldozatról!«
Így mentek ketten együtt, 9míg végül eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mutatott neki. Ábrahám oltárt épített ott, elrendezte rajta a fát, s miután megkötözte a fiát, Izsákot, feltette az oltárra, a farakásra. 10Aztán Ábrahám kinyújtotta kezét, és megfogta a kardot, hogy feláldozza a fiát. 11De íme, az Úr angyala kiáltott a mennyből, és azt mondta: »Ábrahám, Ábrahám!« Ő azt felelte: »Itt vagyok!« 12Azt mondta erre neki: »Ne nyújtsd ki kezed a gyermekre, és ne árts neki semmit! Most már tudom, hogy féled Istent, s a kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél!« 13Erre Ábrahám felemelte a szemét, s meglátott maga mögött egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Elhozta, és a fia helyett azt áldozta fel egészen elégő áldozatul.14Annak a helynek ezért ezt a nevet adta: »Az Úr gondoskodik!« Azért mondják mindmáig: »A hegyen majd gondoskodik az Úr!« 15Majd másodszor is megszólította az Úr angyala Ábrahámot a mennyből, és azt mondta:16»Önmagamra esküszöm – mondja az Úr –, hogy mivel ezt megtetted, s a kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél, 17megáldalak, és megsokasítom ivadékodat, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövenyét: utódod birtokolni fogja ellenségeinek kapuit, 18és a te utódodban nyer áldást a föld minden népe, mivel engedelmeskedtél szavamnak!« 19Erre Ábrahám visszatért szolgáihoz, elindultak, és elmentek együtt Beersebába; Ábrahám ezután Beersebában lakott.
Így mentek ketten együtt, 9míg végül eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mutatott neki. Ábrahám oltárt épített ott, elrendezte rajta a fát, s miután megkötözte a fiát, Izsákot, feltette az oltárra, a farakásra. 10Aztán Ábrahám kinyújtotta kezét, és megfogta a kardot, hogy feláldozza a fiát. 11De íme, az Úr angyala kiáltott a mennyből, és azt mondta: »Ábrahám, Ábrahám!« Ő azt felelte: »Itt vagyok!« 12Azt mondta erre neki: »Ne nyújtsd ki kezed a gyermekre, és ne árts neki semmit! Most már tudom, hogy féled Istent, s a kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél!« 13Erre Ábrahám felemelte a szemét, s meglátott maga mögött egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Elhozta, és a fia helyett azt áldozta fel egészen elégő áldozatul.14Annak a helynek ezért ezt a nevet adta: »Az Úr gondoskodik!« Azért mondják mindmáig: »A hegyen majd gondoskodik az Úr!« 15Majd másodszor is megszólította az Úr angyala Ábrahámot a mennyből, és azt mondta:16»Önmagamra esküszöm – mondja az Úr –, hogy mivel ezt megtetted, s a kedvemért egyszülött fiadnak sem kegyelmeztél, 17megáldalak, és megsokasítom ivadékodat, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövenyét: utódod birtokolni fogja ellenségeinek kapuit, 18és a te utódodban nyer áldást a föld minden népe, mivel engedelmeskedtél szavamnak!« 19Erre Ábrahám visszatért szolgáihoz, elindultak, és elmentek együtt Beersebába; Ábrahám ezután Beersebában lakott.
Az
egyik legismertebb bibliai történet Ábrahám hitének tisztaságát mutatja meg,
Ábrahámét, akit jogosan „a hívők atyjának” neveznek. Isten elhívja, ő pedig azonnal
engedelmeskedik, és ebben sokan jönnek majd utána. Ahogyan elhívta Ábrahámot,
Isten úgy hívja majd el Mózest a Hóreb hegyén, amikor apósa nyáját legelteti
(Kiv 3), és Sámuelt, amikor aludni tér a templomban (1Sám 3). Ez történik
minden prófétával és a hívőkkel, minden korban. Amikor Ábrahám és mások azt
mondják, „itt vagyok”, az spontán válasz a hívő ember részéről, aki
meghallgatja az Urat, és képes számítgatás nélkül válaszolni hívására. Ábrahám
nem rendeli alá a választ a saját akaratának, meggyőződéseinek. Mi milyen
gyakran megtorpanunk azelőtt, amit helyesnek gondolunk, vagy csak akkor adunk egyértelmű
választ, ha megéri nekünk, vagy meggyőz minket Isten kérése, különben
számításba sem vesszük. Ábrahám meghallgatja az Urat, és engedelmeskedik. Így
tesz a hívő ember: Istenre bízza magát mindig, akkor is, amikor nem érti. És
nem szab feltételeket, nem él fenntartásokkal. Egyébként a hívő ember bizalma
Isten megingathatatlan szeretetén alapul, nem pedig saját meggyőződésein.
Ábrahám jobban bízik Istenben, mint saját magában. Tudatában van saját
gyengeségének, és fél. De tudja, hogy Isten szeretete megingathatatlan. És
rábízza magát. Olyan ember, aki „féli az Istent”, nem abban az értelemben, hogy
retteg tőle, hanem tisztában van mindent felülmúló nagyságával. Az
istenfélelmet elveszti az ember, amikor a saját jogait követeli. Ábrahám tudta,
Isten hívása azt jelenti számára, hogy egy népet ad neki örökségül. Ez volt az
értelme a szövetségnek, amit Istennel kötött. És most, amikor azt kéri az Úr,
áldozza föl a fiát, engedelmeskedik. Nem fél. Tudja, hogy Isten megtartja
ígéretét. Tudja, hogy Isten szeretete határtalan, és soha nem hagyja el őt. El
tudjuk képzelni, mit érezhetett a szívében, amikor azt kérte tőle, áldozza föl
a fiát. De újra azt válaszolja, hogy „itt vagyok”. Nem úgy dönt, hogy maga
vezeti inkább az életét, hanem engedi, hogy Isten hangja vezesse. És Isten, az
engedelmesség csúcspontján, visszaadja neki Izsákot. Most már nem csak test
szerint a fia, hanem fia lett a hitben is. Ábrahám megérti, hogy Izsák valóban
az övé, éppen mivel nem akarta birtokolni. Isten valóban gondoskodik azok javáról,
akik rábízzák magukat.
Imádság az Egyházért
