Kiv 24,3–8 – A
szövetség megkötése
3Elment tehát Mózes, és elmondta a népnek az Úr minden szavát és rendeletét. A nép egy szívvel-lélekkel felelte: »Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott!« 4Ekkor Mózes leírta az Úr minden beszédét. Majd felkelt kora reggel, oltárt épített a hegy tövében, és tizenkét emlékoszlopot állított, Izrael tizenkét törzsének megfelelően. 5Aztán odaküldte Izrael fiainak ifjait, hogy mutassanak be egészen elégő áldozatokat, és vágjanak az Úrnak békeáldozatul fiatal bikákat. 6Mózes pedig fogta a vér felét, és a medencékbe töltötte, a másik felét pedig az oltárra öntötte. 7Aztán fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép hallatára. Erre ők azt mondták: »Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott, és engedelmesek leszünk!« 8Ő pedig fogta a vért, és meghintette vele a népet, és így szólt: »Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr megkötött veletek e szavak alapján!«
Azoknak
a 19.-től kezdődő fejezeteknek a végén járunk, amelyek az Istennek a népével
kötött szövetségéről szólnak. A szövetség Isten szeretetének ajándéka Izrael
számára, és a nép részéről azzal jár, hogy hallgatnia kell és gyakorlattá kell
tennie Isten szavát. A leírásokban sokszor esik szó arról, hogy Izrael
kötelezettséget vállal Istennel és parancsolataival szemben. Amit parancsol,
azt követjük, mondják kétszer is. Érdekes, ahogy a 7. versben olvasható: „Amit
az Úr parancsol, azt követjük és megtartjuk”. Az olasz fordításban az áll:
végrehajtjuk és meghallgatjuk. Isten parancsainak végrehajtása előbb történik,
mint a meghallgatás, mintha azt mondaná ezzel, hogy az Istennek való
engedelmesség valamiképpen megelőzi még a meghallgatást is. Mint amikor Jézus
azt mondja Péternek, nem kell mindent értenie azelőtt, hogy megmosná a lábát:
„Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted” (Jn 13,7). Amikor
szól az Úr, nem kell mindent azonnal megérteni, vagy egyetérteni azzal, amit
hallunk. Engedjük, hogy az Isten szava és parancsolatai vezessenek bennünket,
mert amikor végrehajtjuk őket, megértjük, hogy bennük van az új élet és az
üdvösség eredete. Gyakran jogosan arra vágyunk, hogy megértsünk mindent, és e
vágy mögött elbizakodottság rejtőzik, még az Úrral is vitába akarunk szállni,
ahelyett hogy engednénk, hogy vezessen és megvilágítson. A szövetségben, amit
úgy ír le ez a szakasz, mint egy oltár felállítását, áldozat bemutatását, a
vérnek, az élet jelének a szertartását, és ezzel együtt a szövetség könyvének
olvasását, újra fölfedezzük sajt hitéletünk értelmét is, amelyben az Isten
szavának hallgatása és az eucharisztikus liturgián való részvétel lehetővé
teszi számunkra, hogy megújítsuk ezt a szeretetszövetséget az Úrral.
Előesti imádság
