Ter 49,29–33;50,15–26a
– Jákob halálától József haláláig
29Aztán megparancsolta nekik: »Én immár népemhez térek. Temessetek engem atyáimhoz a Makpéla barlangba, amely a hetita Efron mezején van, 30Mamréval szemben, Kánaán földjén, amelyet Ábrahám vett meg a hetita Efrontól, a mezővel együtt, temetőbirtokul. 31Ott temették el őt, és a feleségét, Sárát. Ott temették el Izsákot is a feleségével, Rebekkával együtt, és ott fekszik eltemetve Lea is.« 32Amikor aztán befejezte parancsait, amelyeket fiainak adott, felhúzta lábát az ágyra, meghalt, és népéhez tért.
29Aztán megparancsolta nekik: »Én immár népemhez térek. Temessetek engem atyáimhoz a Makpéla barlangba, amely a hetita Efron mezején van, 30Mamréval szemben, Kánaán földjén, amelyet Ábrahám vett meg a hetita Efrontól, a mezővel együtt, temetőbirtokul. 31Ott temették el őt, és a feleségét, Sárát. Ott temették el Izsákot is a feleségével, Rebekkával együtt, és ott fekszik eltemetve Lea is.« 32Amikor aztán befejezte parancsait, amelyeket fiainak adott, felhúzta lábát az ágyra, meghalt, és népéhez tért.
Jákob
megtalálta szeretett fiát. Azt kéri szeretteitől, hogy oda temessék el, ahol
Ábrahám, Sára, Izsák, Rebeka és Lea nyugszik. Úgy írja le a halált, mint az
elődökkel való egyesülést. Ahogyan az életet is úgy kapjuk, hogy egy történet
részei vagyunk, úgy a halál is új életre támadás, ahol viszontlátjuk azokat,
akik nemzettek minket, és akik ott vannak az élet Teremtőjével és szerzőjével.
József testvérei félni kezdenek. A bűn, bár kiengesztelődtek egymás között a
testvérek, mégis félelmet hagyott maga után, ott is rosszat látnak, ahol semmi
nincs. A bűn miatt az ember mindenütt árnyékokat lát, amelyek befolyásolják,
bizalmatlansággal, gyanúval töltik el, rossz gondolatokat sugallnak neki,
védekezésre ösztönzik. Kiderül a testvérekről, milyen kevéssé hisznek a
szeretetben és a megbocsátásban. A bűn mindig sokkal hihetőbb. A testvérek,
akik tisztában vannak bűnös voltukkal, újra félni kezdenek. Azt kérdezgetik
egymástól, vajon apjuk halála után József nem bánik-e majd ellenségként velük,
nem adja-e majd vissza mindazt a rosszat, amit tettek vele. Valójában
védtelennek érzik magukat apjuk nélkül, akit pedig semmibe vettek, amikor meg
akarták ölni Józsefet. Védeni akarják magukat, apjukat használják föl, hogy
megvédje azt a testvéri összetartozást, amit ők maguk leromboltak. Gyakran
hisszük, okosak vagyunk, és meg tudjuk védeni magunkat a gonosztól, amely
valójában foglyul ejt minket. A testvéreknek nagyon nehezükre esik hinni a
kiengesztelődésben, az irgalomban, Továbbra is azt hiszik, József is hozzájuk
hasonlóan gondolkodik, pedig valójában testvérük más, mint ők. Mint az igaz
hívők és azok, akik tiszteilk atyáik örökségét, ő nem engedi, hogy a gonosz
befolyásolja: „Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt,
hogy megvalósítsa, ami ma van”. A gonosz gonoszt szül, és beszennyezi a jót.
Csak a szeretet képes megtörni a gonoszság láncolatát és azt a gondolkodást,
amely folyton újrateremti a gonoszt.
Előesti imádság
