Jel
11,19; 12,1–6.10; Zsolt 44; 1Kor 15,20–26; Lk 1,39–56
Augusztus közepén a keleti és a
nyugati egyház egy időben ünnepli Mária mennybevételét. A mai liturgia a
vizitáció evangéliumát tárja elénk. Fölidézi azokat a napokat, amikor „Mária…
útra kelt… és sietve elment a hegyek közé, Júda városába”. Mária Galileából egy
Jeruzsálemhez közeli kis városba sietett, hogy meglátogassa rokonát,
Erzsébetet. Ma pedig úgy jelenik meg előttünk, mint aki a mennyei Jeruzsálem
hegye felé siet, hogy ott végre szemtől szembe láthassa az Atyát és saját Fiát.
Azt is meg kell azonban jegyezni, hogy Mária az élete útja során soha nem
szakadt el Fiától. Láttuk, amint a kis Jézussal Egyiptomba menekült; serdülő
fiúként Jeruzsálembe vitte; harminc éven át Názáretben nap mint nap szemlélte,
és mindent megőrzött róla szívében. Követte akkor is, amikor elhagyta Galileát,
hogy minden városban és faluban hirdesse az igét. Végül vele volt még a kereszt
alatt is.
Ma láthatjuk Máriát megérkezni
Isten hegyére: „öltözete a nap, lába alatt a hold, a fején tizenkét csillagból
korona” (Jel 12,1). Láthatjuk belépni a mennybe, a mennyei Jeruzsálembe. Ő volt
az első hívő, aki befogadta Isten Igéjét, és ő az első, akit befogadott a
mennyország. Ő volt az első, aki a gyermek Jézust a karjaiba vette, most pedig
ő az első, akit a Fiú a karjaiba vesz, hogy fölvegye őt a mennybe. Az egyszerű
falusi leány a Római Birodalom perifériájáról, az evangéliumot befogadva a
mennyország első polgára lett: Isten felemelte őt Fia trónjához. Az Úr valóban
letaszítja trónjukról a hatalmasokat, és fölemeli az alázatosakat. Nagy ez a
titok, amit ma ünneplünk. Mária titka ez, de mindnyájunké egyben. Sőt ez
magának a történelemnek a titka. A mennybevétel útját Mária nyitotta meg, s
erre az útra vezetnek mindazok léptei, akik életüket Mária példáját követve
Jézushoz kötik.
Máriát és Krisztust bensőséges
kötelék egyesíti; magasztos jelei ők a jónak és az üdvösségnek, akik a gonosz
ellen harcolnak folyton folyvást. Velük szemben a sárkány áll, akinek leírását
a Jelenések könyvében olvassuk. A történelem kezdetén Ádámot és Évát legyőzte a
gonosz; az idők teljességével az új Ádám és az új Éva fog végérvényesen
győzedelmeskedni az ellenség felett. Igen, Jézusnak a gonosz fölött aratott
diadala a testi halállal együtt vereséget mér a belső halálra is. A történelem
láthatárán kirajzolódik a Fiú feltámadása és az anya mennybevétele.
Imádság az Úr
anyjával, Máriával
