MTörv 4,32–40 – Isten
nagy szeretete népe iránt
32Kérdezősködj csak a régi napok felől, amelyek te előtted voltak, attól a naptól kezdve, hogy Isten megteremtette az embert a földön – kérdezősködj az ég egyik szélétől a másikig, történt-e valaha ilyesfajta dolog, vagy lehetett-e hallani, 33hogy hallja egy nép Isten szavát, aki a tűz közepéből szól, mint ahogy te hallottad, s életben maradtál! 34Vagy hogy megtette-e Isten, hogy elmegy és nemzetet választ magának a nemzetek közül próbák, jelek, csodák, harc, erős kéz, kinyújtott kar és rettenetes látványok által, mindent aszerint, amit tiértetek tett az Úr, a ti Istenetek Egyiptomban, szemed láttára, 35hogy megtudd, hogy az Úr az Isten, s rajta kívül nincs más. 36Az égből szavát hallatta veled, hogy oktasson téged, a földön megmutatta neked felette nagy tüzét, s hallottad igéit a tűz közepéből, 37mivel szerette atyáidat, s kiválasztotta utódaikat. Éppen azért az ő nagy erejével kihozott téged Egyiptomból, s előtted járt, 38hogy igen nagy, s nálad erősebb nemzeteket eltöröljön utadból, s téged bevigyen helyükre és neked adja földjüket birtokul, mint ahogy azt ma is láthatod. 39Ismerd el tehát ma, és vésd a szívedbe, hogy az Úr az Isten fönn az égben és lenn a földön és senki más! 40Tartsd meg parancsait és rendeleteit, amelyeket parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked, s utánad fiaidnak és hosszú ideig maradhass azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened majd ad neked.«
A most
meghallgatott szakaszból nyilvánvalóvá válik Mózes vágya, hogy népét ráébressze
Isten irántuk érzett szeretetének nagyságára. Ez a szeretet nem elvont, és nem
is csupán üres érzésekből és szavakból áll. Konkrét szeretet, amely
gesztusokban, tettekben és odafigyelésben mutatkozik meg. Ez a szeretet készteti
Istent, hogy leszálljon a mennyből, bekapcsolódjon az emberek történelmébe,
megmentse a rabságból és jó földre vezesse őket. Mózes szavai annak a
szeretetnek a nagyságáról és rendkívüliségéről szólnak, amely népének
történetében konkrétan megnyilatkozott. Ezek a szavak ma minket is hívnak.
Fogadjuk hálával. Nekünk is meg kell kérdeznünk magunktól, vajon miért váltott
meg minket az Úr. Mivel érdemeltük ki mi, szegény férfiak és nők, Isten
figyelmét és szeretetét? Milyen érdemeket tudunk fölsorolni, hogy az Úr népéhez
tartozhatunk? Ő már akkor elhívott minket a szétszóratásból, amikor még
mindnyájan a magány fogságában éltünk, ki-ki saját szűk sorsába zárva.
Szeretete tüzével vonzott, egybegyűjtött, és egymás mellé állított, hogy népévé
tegyen minket. Kiválasztott bennünket; továbbra is szól hozzánk, arra nevel
minket, hogy gyermekeiként éljünk, és továbbadjuk a világnak megváltó irgalmát.
Igen, ahogyan Isten tett Izraellel, úgy cselekedett velünk is. Sőt egyetemes
küldetésének is részeseivé tesz, amit magára a Fiára bízott. Isten szava minden
nap arra emlékeztet, hogy ez a misszió életünk értelme.
A Szent Kereszt
imádsága
