A Santa Maria in
Trastevere bazilikában a békéért imádkozunk
Bír 2,11–19 – Ha a nép felhagy a bálványimádással, újra békében él majd
11Ekkor Izrael fiai azt tették, ami gonosz az Úr színe előtt: szolgáltak ugyanis a Baáloknak 12és elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről, s más isteneket követtek és imádtak, a körülöttük lakó népek isteneit, s haragra ingerelték az Urat azzal, 13hogy őt elhagyták és a Baálnak meg az Astartéknek szolgáltak. 14Meg is haragudott az Úr Izraelre, s fosztogatók kezébe adta őket, s azok megfogták és eladták őket azoknak az ellenséges népeknek, amelyek körülöttük laktak: ők ellenállni sem tudtak ellenségeiknek, 15mert bárhová akartak menni, mindenütt rajtuk volt az Úr keze, amint megmondta, s amint arra megesküdött nekik, és igen nagy nyomorúságba jutottak. 16Ekkor az Úr bírákat támasztott, hogy azok megszabadítsák őket fosztogatóik kezéből, de azokra sem akartak hallgatni, 17hanem parázna módon más isteneket követtek és imádtak: hamar elhagyták azt az utat, amelyen atyáik jártak, és bár hallották az Úr parancsait, mindenben az ellenkezőjét cselekedték. 18Valahányszor az Úr bírákat támasztott, azok napjaiban megkönyörült rajtuk és meghallgatta a szorongatottak sóhajait és megszabadította őket pusztítóik öldöklésétől. 19Mindazonáltal mihelyt meghalt a bíró, ismét elpártoltak és sokkal gonoszabbul cselekedtek, mint atyáik cselekedtek: más isteneket követtek, szolgáltak és imádtak, s nem hagyták el alkotásaikat és nagyon kemény útjukat, amelyen járni szoktak.
A Bírák könyve Józsue könyvének folytatása, ám számos párhuzamossága
ellenére erősen elüt tőle: a Józsue idejében élvezett jólétre a
szerencsétlenség, a sírás és a bűn ideje következik. Ennek oka, hogy Izrael a
kánaáni istenek miatt hűtlen lett az Úrhoz. Jelen szakasz mintegy összefoglalja
a bírák egész korszakát Izrael életében: a nép árulásait Isten megbünteti, de
azután újabb és újabb bírákat támaszt. Valahányszor megszűnik a bálványimádás,
a nép ismét békében élhet; amikor pedig újra felbukkan, akkor az erőszak és a
halál ismét hatalmába keríti Izraelt. A bálványimádás mindig halált hoz.
Egyedül az Úr az élet Istene. Valahányszor az emberek az Úr helyére a pénzt, a
hatalmat, saját énjüket, a sikert, a hasznot vagy az etnikai hovatartozást, a
nemzetet vagy bármely más teremtményt ültetik, az erőszak örvényébe hullanak,
amely a pusztulásba sodorja őket. Az erőszak velejárója mindig a halál. Az
emberek, amikor a bálványok rabjaivá válnak, előbb-utóbb elpusztítják egymást.
A szöveg sematikussága nem puszta irodalmi fogás, hanem annak megállapítása,
hogy a bálványimádás kísértése folyton visszatér. Valahányszor a nép, vagy akár
az egyszerű hívő önmagának és ösztönös énközpontúságának engedelmeskedik,
életét az éppen aktuális bálvány szolgálatába állítja, és megfeledkezik az
Úrról. Élete romba dől, amint a szent könyv szerzője megjegyzi: „…visszaestek, és még nagyobb
gonoszságokat követtek el, mint atyáik: idegen istenekhez szegődtek, nekik
szolgáltak, előttük borultak le”. Mindnyájan tudjuk, milyen könnyű megfeledkezni az Úrról és mindarról,
amit értünk tett. Az Úr, aki hű marad szövetségéhez, nem hagy el minket, és
mindig újabb „bírát” küld, vagyis valakit, aki őt képviseli: egy atyát,
pásztort, tekintélyesebb testvérünket, aki megérteti velünk az Úr útjait. A
bíró nem magától, nem saját kezdeményezéséből, hanem Isten nevében szól. Így
történik, hogy amikor Izrael meghallgatja a bíró szavát, vagyis az Urat kezdi
követni és szavával összhangban élni, akkor erős néppé válik, amely képes arra,
hogy a környező népekkel békében éljen együtt. Ilyenkor nem fél azoktól,
akiknek más a hitük, mert szilárdan gyökerezik az atyák hitében.
Imádság a békéért
